2011. május 27., péntek

A roma tényező és a helyérték I.

Családalapítás és családfenntartás: Hány családod van? kérdi a magyar és a gyermekek számára gondol. Kultúránkban a családalapítás alapfeltétele a házasság. Magában a jogintézmény fogalmában benne van a lakhatás alapjául szolgáló ház, az otthon. A családalapítás feltételének tekintjük tehát az önálló otthont. A családfenntartás további feltétele a megélhetés, a termelő szolgáltató tevékenység. A hazai roma népesség oda jutott, hogy 80 % a munkanélküliség mértéke, tehát a családfenntartás normális feltételei nem tekinthetők biztosítottnak, ugyanis túlnyomó többség hivatalosan segélyekből él.  A roma közösségek lakhatása is jelentős mértékben eltér a nem roma környezettől. Felvetődik a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán a romák lakta településen ingatlanpiacról?

A szociológiai kutatások: Jó ideje folynak Magyarországon a roma népesség életmódjára irányuló szociológiai kutatások. E kutatások megállapításai az úgynevezett szegregáció kimutatására, a romák úgynevezett esélyegyenlőségének problémáira irányulnak és megállapításaik a szegregáció felszámolására, az úgynevezett roma integrációra irányulnak. Kvázi ez a romatelepek felszámolásával és a nem roma közösségekbe való betelepítésével járnak. E betelepítések anyagi következményeivel ismereteink szerint nem számolnak. Nincs ismeretünk az úgynevezett roma integrációval járó migráció hatásvizsgálatáról. 
Lakossági ellenállás a romák betelepülésével szemben:  A nem roma lakosság ellenkezését, ellenállását a romák nem romák lakta településekre, utcákba egyszerűen rasszizmusnak bélyegzik nemzetközi körök, hazai képviselőik útján., holott általános gyakorlati tapasztalat az, hogy azokon a településeken, avagy településrészeken, amelyek elcigányosodnak eladhatatlanná válnak a lakóingatlanok. Erre pedig kutatói körök reakciója az „előítéletesség” címkéje.  Nyilván ez abból a körülményből fakad, hogy maguk a romák a segélyekből nem képesek lakáshitelek felvételére, a nem roma lakosság pedig – valamilyen okból – nem igyekezik a romák közé települni. A rasszizmus és az előítéletesség fogalmai tapasztalataink szerint nem elegendők a jelenségek feltárására, kezelésére. Mert például a károkozás az előítéletesség fogalmával nem azonosítható.
Bizton állathatjuk azt, hogy Magyarországon  a roma migráció, tehát a roma telepek felszámolását követő nem romák lakta környezetbe való roma betelepítések vagyoni károk bekövetkeztével járnak. Ezek a károk pedig nem írhatók szimplán a rasszizmus és az előítéletek számlájára.
A roma népesség elhelyezkedése, lokációja Magyarországon: Sajátos helyzetben vagyunk az ilyen jellegű problémák feltárásában, ugyanis jelenlegi jogrendünk szerint az etnikai hovatartozás szerinti felmérés akadályokba ütközik. Ebből fakadóan a statisztikai kimutatásokhoz szükséges adatgyűjtés igen gyenge lábakon ál. Súlyosbítja a dolgot még az is, magának az etnikumhoz való tartozásnak a kritériumait is úgynevezett tudományos körökből támadják. Bármiféle származás illetve vallási hovatartozás szerinti adatgyűjtést démonizálják, tabusítják. Így a romák lélekszámáról csak hozzávetőleges becslésekkel rendelkezünk. „A magyarországi cigányság létszámát jelenleg (2008.) általában 600 000-800 000 főre becsülik. Ez a lakosság 6-8%-a, arányaiban akkora, mint például a romániai magyarságé. A magyarországi cigányság létszámában és arányában Európa egyik legjelentősebb nemzeti (etnikai) kisebbsége.”

A roma népesség Magyarországon
Forrás:   http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_rom%C3%A1k

Az a körülmény, hogy a magyarországi romák lélekszám aránya a nem roma népességhez akkora, mint a romániai magyarság aránya Románia népességéhez közel azonos, és mi magyarok harcosan kiállunk a magyar közösség autonómiája mellett, óhatatlanul felveti hazánkban is a roma autonómia kérdését. Ha a magyar autonómia Romániában nem ördögtől való, úgy a Magyarországi roma autonómia sem ördögtől való.

A jelenlegi „elfogadott” definíció szerint roma az, aki annak vallja magát (nyilván ez a roma közösségből nézve kerül meghatározásra) míg a nem roma közösségből nézve – jobb híján -  roma az, aki annak látszik (nyilván ez a rasszjegyek alapján lehetséges). Ezekből a körülményekből ered az, hogy a Magyarországi roma népesség lélekszáma a becslések szerint tág határok között mozog. Így bizony elég nehéz lesz az úgynevezett „romaintegráció” ha egyáltalán létezik az ilyen.
„A háború utáni letelepítések, illetve a rendszerváltás utáni komoly etnikai ellentétek miatt kialakult cigánytelepek még mindig meghatározóak a cigány lakosság lakóhelyeként. Ezeken a településrészeken az infrastruktúra hiányos, folyóvíz se mindig van, csatornázás szinte egyáltalán nem jellemző, a szemétszállítás is akadozik. Országos viszonylatban a cigány lakások kétharmada fekszik telepen és egyharmada nem telepen. A magas arány alól kivételt képez Budapest, ahol a cigány lakosság mindössze 30%-a él telepen.
A nem telepen élő cigányság egy részének az életkörülménye semmilyen mértékben nem különbözik a nem cigányokétól, míg a telepek lakossága nyomorúságos körülmények között él. Ez a tagozódás mind a magyar, mind a roma anyanyelvűeknél megfigyelhető.”
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyarorsz%C3%A1gi_cig%C3%A1nys%C3%A1g_%C3%A9letk%C3%B6r%C3%BClm%C3%A9nyei

Miért kell a romatelepeket felszámolni? Miért kell a roma népességet a romák és a nem romák akarata ellenére nem roma közösségekbe telepíteni?
Többünk számára teljesen érthetetlenek ezek a törekvések, amelyek Európában 400 éve nem vezettek eredményre. Köztudott hogy a nem roma népesség – nem alaptalanul – idegenkedik a roma közösségek jelenlététől, egyben az is közismert, hogy a roma közösségekben hagyományosan milyen erős az egymáshoz tartozás érzése, az együttélés igénye. Kiváló példa ez utóbbira, hogy a hajléktalanok között szinte nem is észlelni romákat.
A roma közösségek betelepítésével bekövetkező vagyoni károkozás: A roma közösségek nem roma közösségekbe telepítése közismerten vagyoni károkkal is jár, melynek szabatos bizonyítása – éppen a statisztikai kimutatásokhoz hiányzó etnikai nyilvántartások hiánya miatt – nehézségekbe ütközik.
Az úgynevezett Fészekrakó program kapcsán megismert következmények, kiemelten Miskolc Avas lakótelepen lezajló változások – romák tömeges betelepülése - viszont jól vizsgálhatónak és igen tanulságosnak ígérkezik.

Folytatjuk …

2011. május 25., szerda

Militaris congratulatio

Az szép szabadságra, magyarság javára
törekedő jó urunk,
Úri dicsőségből, mint Krisztus mennyekből,
alászállott gyámolunk,
Szolgai ruhában, katona formában,
hallgasd meg, azmit írunk!

Azkinek örvendünk, most annak éneklünk,
vitézlő öltözetben,
Sisakban, fegyverben, lovakon, nyergekben,
sátor alatt mezőkben,
Jóllehet sok kárban, de azért vígságban,
magyarok örömében.

Ha nyelvem száz volna, hogyha szóm víz volna,
ha mint Körös, úgy folyna,
Szívemnek titkait, magyarok örömit
megírnám bölcs formára,
Jaj, szegény magyarok, immár vígadnotok
egyszer ideje volna.

Sok ideje immár, hogy szívünk várton vár
isteni segitséget.
Elfordult volt tűlünk, mert nagy sok volt bűnünk,
szivünk azért rettegett.
Lám, nem haragszik volt, csak mint atya sújt volt,
s immár megkegyelmezett.

Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén,
Jézust, Jézust kiáltsunk!
Gyakran könyörögjünk, vitéz módon éljünk,
országvesztőket rontsunk,
Szegény, szép hazánkért, magyar koronánkért
ideje vagdalkoznunk.

Mit tehet az eső, hó, víz, szél és fölhő,
hol vadnak most az Múzsák?
Tavaszi szép tánccal, örvendező szóval
nem zengenek az Nimfák,
Lám, táborban vadnak, lám, egy szívvel laknak
az jó hajdú katonák.

Oh, szegény katonák, szeret már az ország,
semmit ne bánkódjatok,
Igyünk igaz vagyon, Istenünk jó vagyon,
meg nem csalatkozhattok,
Szeme fényét szúrják, haragját már lássák,
hogy lesz diadalmotok.

Az eklézsiáért, igaz tudományért
ű maga föláll talpra,
Mikor zászlótokkal, dobbal, trombitákkal
mentek az kemény harcra,
Adván bátorságot, nálatok az kardot
forgatja csak ű maga.

Ha jövendőt tudunk, ha igazat szólunk,
ott leszen az újulás,
Szomszédságszegőktűl, országunk vesztőktűl
magyari szabadulás,
Az mennyei Úr is, így akarja ű is,
hogy legyen az megváltás.

Nyomorúságinkat, szánta nyavalyánkat,
gyalázatos voltunkat,
Engedelem alatt, hűség szűne alatt
hogy látta rabságinkat,
Kegyetlen urunknak, vérszopó hóhérnak
keze alatt kínunkat.

Sokszor óhajtottunk, kesergettünk, sírtunk
ez méltatlan dolgokon:
Mi oka, Úristen? Lelkünk mely bűntelen,
s mely kemény szívek vagyon,
Híveknek kiáltnak, másfelől pusztítnak,
vágnak, ölnek szabadon.

Az magyar koronát, világ kívánságát
lábok alá tapodják,
Selyimet magunknak, Dass dich Gotts-ot mondnak,
személyünket utálják,
Sem hűségünk nem kell, barátságunk sem kell,
halálunkat kívánják.

Mostoha Rudolphus, sátán miatt vagy bús,
de megvér az Jehova,
Az híveket űzöd, az Krisztust üldözöd,
de horgot vet orrodba,
Szegény keresztyének, meg ne rettenjetek
az Isten causájában.

Magamegalázott, szíve szomorodott,
te keresztyén Gedeon,
Hogy szemünk ily vak volt, hogy nyakunk kemény volt,
ne haragudjál azon,
Fejünk megalázva, de hűséggel rakva
már te kezedben vagyon.

Tudjuk, nem vétkeztél, minket keserültél,
halálodat nem szánván,
Úri dicsőségből, gazdag fényességből
egy ideig leszállván.
Háláadók leszünk, nagyobbra emelünk
koronánkat meghozván.

De mi mit emelünk? Magunkkal sem bírunk,
fölemelt az Jehova,
Tegyen örökössé, hosszú életűvé
ország vidámságára,
Örvendező orcánk, sokáig szép hazánk
nézhessen királyára.

Nem kell irígykedni, farkasszemmel nézni
senkinek ez dologra,
Bihar vármegyéből, hogy te ez kis helyből
származtál oltalmunkra,
Krisztus is jászolból és kis Názáretből
jütt világ váltságára.

Így szokott ez lenni, ezt szokta mívelni
az mennyeknek szent Ura,
Az kisded szíveket, vezérelvén őket,
viszi derék dologra,
Mózes és Áron, Józsue, Gedeon
példája ezt mutatja.

Hogyha hallgathatunk, hogyha nem gondolunk
nemzetünk ínségével,
Búva kinek leszen, kinek ártasz igen
méltóságos tiszteddel,
Az Úr annak adja, azkinek akarja,
nem gondol ű senkivel.

Nem bánkódik Várad, noha kénja árad,
ezen az diadalmon,
Karótúl fejünket, kéntúl életünket
mert megmented az napon.
Petz Jánosnak hadát, Luciper táborát
hogy megrontád ez napon.

Az sok szent szerzettel, húsvesztő péntekkel
siet vala mireánk,
Misefaragókat, nyírt jezsuitákat
hoz vala, hogy tartanánk,
Noha viasz nélkül, délben gyertya nélkül
jól látott eklézsiánk.

Az Úr teáltalad izene, mit fárad
ily méltatlan dologban,
Az szent zsolozsmákat, pileses papokat
küldje haza Rómában,
Ő maga örömben, kutus víz mentében,
lakjék veszteg Sakában.

Hát mit óhajtanánk, avagy miért sírnánk
megszabadulásunkon,
Ha hazánk elromlott, éltünkben megtartott
az mennyei oltalom,
Az eklézsiához, nem az külső jókhoz
köttetünk ez világon.

Dob-, trombitazengést, álgyú-, puskalövést,
mindent el kell szenvednünk,
Dióbélt kívánván, tudjuk azt mind nyilván,
az héját meg kell törnünk,
Ha mind aluszunk is, békével lakunk is,
nem mindörökké élünk.

Vitéz atyáinknak, serény magyaroknak
nyomdokokat kövessük,
Kit űk nyertek vérrel, mi is azon vérrel
megtartsuk és őrizzük,
Ha német határát oltalmaztuk, gondját
magunknak is viseljük.

Nem szólnánk reájok, tudjátok, magyarok,
ha igazak volnának,
Urakról urakra, menvén mindnyájunkra,
jobb-e, hogy róton rónak,
Kolozsvár nagy kénja, Erdély pusztasága
példa az mindnyájunknak.

Ha megfogyatkozunk, hogyha nem adhatunk,
mindjárást megnyakaznak,
Ha vitézek vagyunk, úgyis félnek tűlünk,
árulóknak kiáltnak,
Patkószeget vernek, fejünkben szegeznek,
s ez világból kiirtnak.

Méltó hát vigyáznunk, méltó könyörögnünk
az új fejedelmünkért,
Maradék hazánknak, szép eklézsiánknak
adatott Gedeonért,
Tegye szerencséssé, hosszú életűvé
Isten az sok árvákért.

Keserves nemzetünk, szomorodott szivünk
egyszer hadd vidámuljon,
Rabságából testünk, siralomból lelkünk
immár hadd szabaduljon,
Ezeknek fejében, bódog reménségben
minden ember induljon.

Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén
az egekben kiáltsunk,
Erőt onnat kérjünk, azki meghal bennünk,
Jézussal uralkodunk,
Azki egészségben megmarad éltében,
szép tisztességet nyerünk.

Serény hadnagyinknak, jó kapitányunknak
példájokat kövessük,
Mi nem jobbak vagyunk, vagy mi nem több lelkünk
az övéknél, mit félünk,
Az ellenség is fél, abból is vesz sok vér,
semmit ne iszonyodjunk.

Hadat igazgató, győzedelmet adó
bölcs és hatalmas Isten,
Mutasd meg magadat, irgalmas voltodat
magyari híveidben,
Kiért fejedelmünk és minden nép velünk
áldjon tégedet. Amen.

2011. május 16., hétfő

A balkonon

"A szeme könnyes a füle zúg .."


Levente és a martalék hajnali éneke

A tábortűz mellett

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Nem egy könnyű győztes csatára,
Az végső küzdelemre, állunk immár készen,
Harcunk olyan lész, miként Csillag mén az égen.
Csak az jött, ki bátor, ki Csillagokba néz,
Az ki  velünk tart ama ösvényre lép,
Mely felvezet igenest az Égbe,
Hol Csaba királyfi lészen fővezére.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Előttünk a bolgár, a Dunán jön hajókkal,
Három tyumen gyilkos, kiéhezett csikasz.
Jön, hogy elvegye javaink, életünk
Jön, hogy magáénak tudhassa azt.

Árpád Hadúr vezette Kígyózó Menetünk
Vereckénél átlépte a Hetedik Határt,
Ám jó, ha aznak  vége, az Szereten,
épp hogy átkelésért jár.

Menetünk végét az besenyő hajtja,
Bele-bele mar és egyre szorongatja.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Gyermekeink, szüleink, nőink és javaink,
esténként, amikor csak lehet
A tábortüzek mellett könnyes szemmel
nézik a csillagos eget.

Nem esik jól a falat az üstből,
Bárhogy benne minden jóság rotyog,
Szívük mélyén a szorítás, a halálos félsz,
Hol vagytok fiaink, hol vagytok magyarok?

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Fürkésző szemek könnyes ködében
Remegnek a csillagok,
A halálos veszélyt érizve,
Pislognak, bizonytalanok.

Az csillag sem tudja, lehull-e még ma,
Miután felragyog, vagy ott székel az égen
Sarkcsillag képében
Majd Tízezer Évig ragyog.

Gyermekeink, szüleink, nőink,
Szívszorongva nézik
mit  izennek nékik a csillagok,
Csak barmok, kik jámboran pislognak
Akár az égi csillagok.

Mi tudjuk a Nap az égen, nem hiába jár
Reájuk bizonyosan, ott a hegyek karéjozta,
folyók ölelte rónán
Árpád új úrsága a régi haza vár.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Nincs már idő! Fel! Indulunk!
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

Kórus:
Mi tudjuk, a Nap az égen, nem hiába jár
Népünkre ott a hegyek karéjozta, 
folyók ölelte Rónán
Árpád új úrsága, az régi haza vár.

Levente:
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

Kórus:
Mi tudjuk Napunk az égen, nem hiába jár
Népünkre ott, hun hegyek karéjozta, 
folyók ölelte róna terül
Árpád új úrsága a régi haza vár.

Levente:
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

2011. május 12., csütörtök

Munkács elestének 300. évfordulóján


Narráció: Ismét Vereckénél. Árpád törzsei 896-ban győzelmük biztos reményében tekinthettek Nyugat felé, le a völgyekbe. 1703 júniusában II. Rákóczi Ferenc nem tudhatta, hogy halál vár rá vagy népe, amikor a kivégzés elől menekülve eljutott hazája keleti csillagkapujába, a Vereckei-hágóra. A Habsburg-császárságtól rettegő, kifosztott nép azt várta, hogy hadsereggel, lengyel lovas ezredekkel jön majd a „kis Ferkó” igazságot tenni, szabad hazát teremteni, Erdélyt visszavenni. Ezért jöttek Rákóczi elé a Vereckei-hágóra jobbágyok, a tarpai Esze Tamás vezetésével, hajdúk és a Thököly-féle kuruc hadsereg kivert katonái, az ungvári grófot, Bercsényi Miklóst követő magyar nemesek. Egy rongyos hadsereg várta a felmentő magyar herceget. És ekkor védtelenül, szinte támogatás nélkül érkezve, életét mentve és életéért futva az erdőkből kibújik a várva várt nagyúr. Kezükben mindkét oldalon a végtelen semmi. Szívükben a védtelen hazájuk. S lelkükben Verecke ereje: övék itt ez a gyönyörű, kitárulkozó ország, amely mint anyjuk öle várja őket. El szabad-e indulni a halál és az élet közötti ismeretlen úton?
Gubcsi Lajos – Benkő László: Ismét Vereckénél 
Rákóczi-ballada Munkács elestének 300. évfordulóján
2011. június 23-26
Munkács,
Ungvár,
Beregszász,
Sárospatak

Kattanj rá!

2011. május 11., szerda

Anonimusz: Cigánynevelés

Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigánycsalád ült mellettem. Apuka, kb két méter magas, anyuka nagydarab testes cigányasszony, és egy nagyjából tíz éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
Elmosolyodtam, és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami egyébként egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínűleg már sehol sem kapható) Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD!
És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigánykultúra.
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés.
A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem
sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie.
Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem, hogy szilánkosra törik a kis arca.
A másik szerencséje hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy hogy lopjak, és köpjem le a többi embert.
Mielőtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes.
Újból megállapítottam, hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért?
Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én is azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, nem pedig azért mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek.

2011. május 9., hétfő

Az élet áramlása

Életcsatorna: Ha   létezésünk   eredetét,   az   élet   áramlását,   a folyamatos  biológiai   kapcsolatot   vizsgáljuk,   úgy   a szülőcsatorna  születéskori         állapotára koncentrálunk. Ilyenkor azt látjuk , hogy    a szülőcsatornában megjelenik egy lény, az ember. Ha csak  erre koncentrálunk , úgy azt látjuk, hogy  egy  csövön  bújik.  Ha  ezeket  a  „csöveket” gondolatban összeillesztjük,  majd  folyamatossá  tesszük , úgy  jutunk  az  életcsatornához,  amely  hasonlatos  például  egy  betongyűrűkből  álló  kúthoz, melybe gyermekkorunkban nézegettünk.  Melynél egy-egy gyűrű egy-egy emberi születés 
Ebben  az  „életcsatornában”  áramlanak  a  gének ,  itt  áramlanak  folyamatosan  például az  anyai avagy apai marker (azaz jelölő) gének. Ezek attól „jelölő gének” mert a génkutatás felismerte azt, hogy vannak  olyan  gének,  melyek  kvázi  nem  változnak,  azaz  utódról  utódra  átmennek. Többek  között  ez  a  jelenség az alapja a leszármazás nyomon követésének, a  rokonságkutatásnak.                                                                                           
Ha  csak  a marker   génekre   koncentrálunk,   úgy   egy   „fonalat”   láthatunk   az   időben ,   melyet életfonalnak  nevezhetünk. Ha ez a életfonal úgy szakad meg, hogy nem születik utód, úgy ezen a fonalon (vonalon) már nem áramlik tovább az élet
Életfa, genezis
Miután az ember ivarosan szaporodik, ahhoz hogy egy emberi élet létrejöjjön  egy petesejtnek és egy hímivarsejtnek kell találkozni . Ez a genezis. Lényünk tehát úgy is felfogható, mint genezisek sorozatának következménye.. E geneziseket képiesen az életfával ábrázolhatjuk.( Az életfa az a családfa, amelyben csak a közvetlen leszármazást ábrázoljuk.)
Megszületésünk feltétele tehát a genezisek sorozata. Mindannyian egy "genezis piramis" zárókövei vagyunk. Ha utódokat nemzünk, úgy egy újabb "genezis piramisnak" adjuk összetevőjét.
Atavizmus, reinkarnáció
Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy az emberi szaporodás egy egyszerű génkeveredés eredménye. Ez viszont nem így van, hogy a "keveredés" úgy zajlana akár a festékek összekeverése.
Az öröklődés sajátos rendjére Linné hívta fel a figyelmet. Szimbolikusan ábrázolva egy piros és egy fehér golyó egyesülése esetén lesz két piros, két fehér és két rózsaszín. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alap típusok is továbbmennek az időben. Márpedig, ha ez így van, úgy ez adja a magyarázatot az atavizmus, illetve reinkarnáció jelenségekre,  fogalmainkra. Ezt a mellékelt életfa ábrán a piros vonalon követhetjük nyomon. Ez adja az alapját a "hasonmás" jelenségnek is és az egypetéjű ikrek igen jelentős hasonlóságára. Az atavizmus és a reinkarnáció lényegében ugyanazon a jelenségnek - az élet áramlásának - két pontja. Ha időben visszanézve látunk hasonlóságot, avagy azonosságot, az az atavizmus, ha pedig az idő mélyéről látunk hasonlóságot, avagy azonosságot úgy reinkarnációról beszélhetünk. 

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa
- török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
 szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő harc,
hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

/József Attila: A Dunánál, versrészlet/

Liberó Alkotmánya

Szentmihályi Szabó Péter: Milyen lenne az a magyar alkotmány, amelynek az egész művelt világ örülne?
Körülbelül ilyen:
1. „Magyarország szabadelvű köztársaság, jogfolytonos a Tanácsköztársasággal.
2. Minden hatalom a nem dolgozó népé.
3. Zászlaja a vörös lobogó, közepén az Európai Unió címerével.
4. A köztársaság minden polgára egyenlő (a nullával).
5. Minden polgárnak joga van szabadon áramoltatni tőkéjét.
6. Mindenkinek jogában áll magát külföldön gyógyíttatni, valamint külföldi egyetemen tanulni.
7. A házasság főleg két különnemű egyén együttléte.
8. Mindenki automatikusan magyar állampolgár lehet, ha bizonyítani tudja, nincsenek magyar felmenői.
9. A köztársasági elnököt a mindenkori liberális párt jelöli, a budapesti főpolgármestert pedig a köztársasági elnök.
10. A keresztény egyházak működését az egyházügyi népbiztos felügyeli.
11. A kizárólag magyar tulajdonban lévő vállalatok és cégek büntetőadót fizetnek.
12. A külföldi adósságszolgálat törlesztésének kamatait egyoldalúan megemeljük, hogy segítsük a világgazdaság fellendülését.
13. A magyar föld és víz minden korlátozás nélkül eladható.
14. A magyar állam minden tulajdonát köteles eladni, majd visszabérelni.
15. Jogosnak ismerjük el a megélhetési bűnözést, a tulajdon- és önvédelmet szigorúan büntetjük.
16. Magyar katonát kizárólag külföldön lehet állomásoztatni.
17. A rendőrség csak a kétmilliós értékhatár alatti járműveket ellenőrizheti és büntetheti.
18. Környezetszennyezést kizárólag külföldön bejegyzett cég követhet el.
19. Minden korrupciónak minősíthető cselekmény a feljelentéstől számított egy napon belül elévül.
20. Minden roma többségű faluban kocsmát kell nyitni, nyerőgépekkel felszerelve, a felzárkózás elősegítése érdekében.”
 /Úgy vélem, ilyen tömör, lényegre törő alkotmánnyal mindenki elégedett lenne, és könnyű lenne alkalmazkodni hozzá, hiszen nagyjából eddig is így volt./

Erő és hőseink

Árpádnak, a honfoglaló magyarság vezérlő fejedelmének a népe mintegy ötszázezer főt számlálhatott. Ez az ötszázezres népesség négy tyument, azaz azaz negyvenezer lovasíjászt tudott kiállítani, amikor kellett 907. július 4 és 7 közötti időszakban. A németség ugyanis ekkor mintegy százezer zsoldosával  meg kívánta oldani  a "magyar kérdést". Ez volt a magyarság első élet-halál harca Európában. Két és félszeres túlerő ellenére a magyar vezérek saját életük feláldozásával is megvívták a pozsonyi csatát és győzelemre vezették népüket. Az ötnapos csatában Árpád olyan súlyos sebet kapott, hogy nem sok idő múlva bele is halt. Mindhárom felnőtt fia is holtan maradt a csatamezőkön. Az öt fiúból már csak a tizenéves Zolta/Zsolt maradt az élők sorában, mert a legidősebb testvér Levente még a honfoglalás során esett el, mikor Bizánc és Bolgárország irányából fedezte az Al-Duna vonalában a honfoglalókat. A pozsonyi győzelmet követően egészen 950-ig nem lépett idegen támadó hadsereg magyar területre.
A ma tízmilliós népességet számláló Magyarországnak mintegy két tyumennyi ( 20 ezer fő) katonai ereje van. Az árpád korra visszatekintve és a mai népességre nézve Árpád-ereje ma 1 millió képzett harcosban testesülne meg.  Ezzel szemben közel hat tyumennyi zsoldon tartott szuttyogatja - szolgasorban - a nemzetet, az erőszak állami monopóliumára hivatkozva. A magyarság valódi hősei  Levente, Üllő, Tarhos, Jutas  és maga a fővezér Árpád. Ők külön-külön tíz-tízezer harcos egyidejű irányítására voltak képesek. 

Az összmagyar eszme: Csíksomlyó az isteni brand

Jakab Antal 1909. március 13-án született a Csík vármegyei Kilyénfalván. Jakab Antal az összmagyar eszme tolmácsolója volt, amelyet a egész életében és tevékenységében keresztként felvállalt és hirdetett. 1971. december 23-án VI. Pál pápa kinevezte segédpüspökké - utódlási joggal - Márton Áron mellé majd az ő nyugdíjba vonulása után, a legkeményebb Ceauşescu-i diktatúra éveiben ő lett az egyházmegye nyolcvanadik megyéspüspöke.

Harangoznak. Nem egyedi eset ez Csíksomlyón, a magyarság körében közismert búcsújáróhelyen, hozzá is szoknak akik a közelben laknak, vagy dolgoznak. Régen az emberek a harangszóhoz igazították, és néhányan még ma is hozzá igazítják, életüket, nem csak az időbeosztás tekintetében, hanem a szellemi, erkölcsi és kulturális irányvonalak tekintetében is. Így van ezzel Dr. Szakács Ferenc Sándor is, aki nem csak saját életét próbálja Csíksomlyó üzenetének jegyében élni, hanem az általa vezetett intézmény(ek), a Hotel Salvator illetve a Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ, irányítása is a hely szellemének megfelelően kell történjen.

X. Csíkszeredai Nyílt Esettanulmány Verseny 2011. május 6-8.


A Győzelem Napja

győzelem napja néven számos országban tartanak megemlékezéseket az adott ország történelme szempontjából fontos csatákban vagy háborúban aratott győzelmek emlékére. Lásd a Wikipédia összeállítását!
Magyarországon - a magyarságnak -  az úgynevezett "Pozsonyi csatát" lenne célszerű a Győzelem Napjának minősíteni, ugyanis a honfoglalók ekkor törték meg a Nyugati Birodalom ellenállását, ehhez a dátumhoz köthetően rendezkedtek be újra a Kárpát-medencében.

"Villan a Kard és Újabb Ezer évre,
Helyet szab és Irányt mutat. 

A Kard négyszer suhint: Észak és Dél, 
Majd Napkelet és Napnyugat."
/ tlg: Suttogás az Ungra /


Előzmények
896-tól a honfoglaló magyarok törzseinek végleges letelepítésével párhuzamosan Árpád fejedelem megszervezte és kiépítette a gyepürendszeren alapuló határvédelmi hálózatot is. A németség jól látta hogy érdekeit veszélyeztetve milyen fontos katonai erőt képviselő nép ver gyökeret a Kárpát-medencében
Emlékeztek még a hunok, később az avarok fojtogató évtizedeire, s arra is, hogy a Fischa melletti tárgyalásokra (904 nyara) meghívott Kurszán vezért és kíséretét legyilkoltatták ("in dolo malo"). Gyermek Lajos (893-911) tanácsadói egyetértettek egy megelőző (prevaentiv) támadás megindításában.
Amikor aztán Árpád egyik lovas hadteste Szászországot is megdúlta (906), el is határozták, hogy megelőzik a megtorló támadást. Evégből egy kb. 100000 fős sereget toboroztak, melynek vezéreként Luitpuldot nevezte ki Lajos király. Hogy rangban is megfeleljen a tisztségre, az eddigi markgráfot hercegi rangra emelte.
A csata lefolyása
A sereget Lajos tervei szerint két hadoszlopra osztva a Duna két oldalán vonultatták fel. Az északi (bal oldali) erősebb sereg vezére maga a fővezér, Luitpod lett, a délié pedig Ditmár/Theotmár érsek. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta Sieghardt parancsnokságával.
Árpád gyepüőrzői már idejekorán tudatták a nagy sereg készülődését.
A lovas tyumenek/tömények időben összegyülekeztek. A fővezér maga Árpád lett, s fiai vezették a hadosztályokat: Tarhos(43 éves), Üllő (41), és Jutas (35).
Árpád célja az volt, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapásmérésre. Ehhez először a csapatok átkelését, s az utánpótlás lehetőségét kellett megakadályozni. Így a csata első napján (907. július 3.) taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat, s a figyelmet így elvonták a Kund vezette búvárcsapat hajólékeléséről. Sieghardt is csak néhányad magával menekült meg (a tízezerből), s vitte a hírt a királynak Ennsburgba.
Másnap Árpád a négy töménnyel a déli seregtestet zárta körül, mellyel nagyjából azonos létszámú volt (kb 40000 fő). Árpád a Ditmár vezette sereget július 5-re lovas íjászaival teljesen felőrölte. Ezt követően a teljes sereg az éjszaka folyamán átúsztatott a Duna baloldalára, ahol két napos küzdelemben megsemmisítették a Luitpold vezette ötvenezer fős sereget.
Elesett maga Luitpold, Ditmár érsek, két püspök, három a pát, és tizenkilenc gróf. A menekülőket az üldöző lovasság levágta, s Ennsburghoz érve színleg megfutott. A vár őrsége lépre ment, s üldözésbe fogott. A visszaütő magyar lovasság megsemmisítette az "üldözőket". A menekülő király is csak nehezen jutott csak el Passauig.
A páratlan győzelmet kihasználva a magyar tömények messze nyugatra az Ostmarkba nyomulva a német grófságokat behódoltatták. Vagyonukat, életüket, közigazgatásukat meghagyták, de adót kellett fizetniök a mindenkori magyar fejedelemnek.
A csata következményei
Az ötnapos csatában Árpád olyan súlyos sebet kapott, hogy nemsok idő múlva bele is halt. Mindhárom felnőtt fia is holtan maradt a csatamezőkön. (Az öt fiúból már csak a tizenéves Zolta/Zsolt maradt az élők sorában, mert a legidősebb testvér Levente még a honfoglalás során esett el, mikor Bizánc és Bolgárország irányá ból fedezte az Alduna vonalában a honfoglalókat.)
Az elesett Luitpold helyére fia, Arnulf lépett. Apja után megkapta a Bajor Markgráf tisztet, s a király őt is herceggé tette. Árpád unokáját, Üllő lányát kapta feleségül, akit Scheyerben Ágnes névre kereszteltek.
Minden nyugati ország tudomásul vette, hogy "védőpajzsuk" a pozsonyi csatában megsemmisült. Magyar gyepüvé, felvonulási területté vált a N oricum/ A varicum/ Ostmark/ Avarische Mark néven nevezett terület az E nns - Salzach, illetve a Fischa - Lajta - Bécsi-erdőáltal határolt területen.
Az Arnulffal kötött szerződés értelmében a magyarok szabad átvonulási jogot szereztek az Augsburg területén túlra is, amit a későbbiek során ki is használtak
Forrás

2011. május 2., hétfő

Az úgynevezett antifasiszták



Ezek azt állítják, ők a magyarok. Pedig az ilyen az USA-ban amerikai, Franciaországban francia, Kanadában kanadai, Belgiumban meg belga. Mitől magyarok ezek? Mert Magyarországon születtek és beszélik a nyelvet?

Dr. Szakács Ferenc Sándor: Az Evangélium a legmodernebb társadalmi koncepció


Gondolataimat az új Magyar Alkotmányt idézve kezdem:
Magyar Alkotmány / Alaptörvény 2011
 „...Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között...”
A MÚLT – JELEN – JÖVŐ idősáv egy olyan fontos része az életünknek, melyre fokozottan kell odafigyelnünk. A múlt ismerete, a jelen aktív megélése (DÖNTÉSEK megtétele) valamint a jövő megálmodása és tervezése adja meg keresztény életünk pozitív tartalmát.

Erős ideológiák harca határozta meg az elmúlt évtizedeket.
A kommunizmus 
• kitartó munkával próbálták megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet (1984-ben a román titkosszolgálatnak nem tetszett az, hogy Pálfi Géza ellenkezett a kommunista világnézettel: „Eljön-e egyszer az az idő, amikor nem munkával kell ünnepelnünk Krisztus születésnapját?” – kérdezte 1983 Karácsonyán. A kommunista hatalom többször beidézte és halálra verte.)
• cél a társadalom immunrendszerének, ellenállóképességének meggyengítése volt minden szinten 
• félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett mindentől, bizalmatlannak kellett lenni mindenkivel.
• bizalmatlanság a bizalom helyett
A kapitalizmus 
– erős ideológiaváltás 
– új ideológia rárakódott a régire: mint az már számtalanszor bebizonyosodott: mindez egy nemzetközi politikai paktum hatására történt 
–  „forradalomnak” nevezett váltás legfontosabb célja volt, hogy a régi hatalom kontrollja alól kerüljenek Kelet-Európa társadalmai az új hatalom kontrollja alá 
– „Társadalmi megváltás” nem következett be 
– beindult egy újabb létroncsoló folyamat, amely célkitűzéseiben hasonlít az előző hatalomhoz: mindenféle istenkép megsemmisítése, a család gyengítése, a társadalom belső ellenállásának a felszámolása, a hazugság politikai programra való emelése (ember, mint „fogyasztó”, „minimál én”). 
– bizalmatlanság fokozása
“Az Evangélium a legmodernebb társadalmi koncepció. A jövő vagy  keresztény lesz vagy nem lesz semmilyen” -/Johann Millendorfer/
„Nem szabad megengednünk, hogy ami felett ítéletet mondott az idő, halottan is életet szimuláljon, és tovább kísértsen közöttük” /Makkai Sándor/
Hogy mélyebbre ássuk magunkat e kérdéskörben, mindenképpen szükségünk van két ellentétpár bevezetésére és elemzésére:
- Kiavatás vs. Beavatás
és
- Deszakralizáció vs. reszakralizáció
 A beavatás ugyanis, amely számos nagy kultúrának szocializációs eszköze, pozitív folyamat, mely értékekkel vértezi fel a társadalom tagjait. 
A kiavatás ennek ellentéte: egy önző, értéktelen, hazug, megbízhatatlan minimál-énnek a létrehozásában segédkezik. Olyan ember megalkotásában játszik főszerepet, amely jól tud fogyasztani, megfelelő ütemben el tud adósodni, gyorsan átveszi a mainstream ideológiát, és jól beleolvad az elbutított tömegekbe. Úgy tűnik, hogy napjainkban minden szocializáló eszköz (család, iskola, egyházak, média, azonos korúak csoportjai) elveszítették erejüket, és megadták magukat a nagy világbutító folyamatoknak.
A „kiavatás” következménye a deszakralizáció. Hogy újra visszatérjünk a „beavatás” társadalomformáló pozitív értékeihez, szükségünk van a reszakralizáló folyamatok beindítására.
A Homo Sapiens, mely Homo Politicus is kellene legyen (vagyis aktív meghatározója jelenének és jövőjének) átalakul Homo Videns-é, egy olyan emberronccsá, amely már nem néz, csak bámul (leggyakrabban a televízió képernyőjét).

Az új ideológiában:
• legszentebb cél: a profit maximalizálása minden áron, a profitszerzés kontrolljának a megszerzése, nemzeti vagyon privatizálása
• a „szabadság” égisze alatt egy modern  rabszolga-társadalm jön létre
•a társadalom immunrendszere tovább gyengül: szocializáló erők gyengülése (család, egyházak, média, azonoskorúak társasága, iskola)
• „modern rabszolga”: atomizálódott, eladósodott, mediatizált butítás hatása alatt áll
• Vészreflex alakul ki a társadalom nagy részében: ez rövidtávú gondolkodást, demotivációt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti úgy az érzelmi intelligenciát, mint a szociális érzékenységet 
•„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” lassan átalakul: „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra”.
•A kommunizmus létroncsolására épülő, embertelenségében vele megegyező kapitalizmus a „megváltás” helyett mást hozott. Illetve mást hozott létre: a fogyasztó embert, a konzum-gépezetet, akinek elég néhány mediatizált impulzus és bármit megvásárol (egyre gyakrabban hitelből).
•Média: előbb éri el a gyereket a „rontás”, mint a tanítás (reklámdömping) – Panem et circenses jól bevált módszere újraértelmeződik.
 Az igazság ismerete szabaddá tesz, hangoztatta az Emberfia. Csak az igazság ismerete tesz szabaddá. Ha pedig mi nem beszélünk, akkor a kövek fognak megszólalni.
 Érteni – értelmezni – elemezni a társadalmat: az atomizált, eladósított, elbutított konzum idióta létrehozásának a megakadályozása a legfontosabb feladat. Az embereknek vissza kell adni a hitüket önmagukban, Istenben, az igazságban, mert ezek nélkül nincs jövője az emberiségnek. 
 Világunkat nem elődeinktől örököltük, hanem gyerekeinktől / unokáinktól kaptuk kölcsön.

Újra az új Magyar Alkotmányt idézném:
Magyar Alkotmány / Alaptörvény 2011
„...Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét... . Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez...”

Állandóan új Pálfi Gézákra és új Antal Zoltánokra, lelkes papokra és lelkes orvosokra van szüksége az erdélyi társadalomnak, hiszen a támadás nemzetünk ellen, a támadás az értelmes emberek ellen nem ért végett. 

Záró gondolatként:
 A létrontást támogató politikai erők egyik prominens zászlóvivő politikusa azt üzente a Magyar Nemzetnek a Parlamentből: „Merjünk kicsik lenni”. A ma elhangzott gondolatok azt üzenik a társadalomnak: „Merjünk nagyok lenni. Merjünk nagy magyarok lenni”.
A lét szakrális. Ezért az ember, mint Isten teremtménye, az idő, amelyben él, a tér, amelyet használ szintén szakrális. Pálfi Gézának, Dr. Antal Zoltánnak és a hozzájuk hasonló embereknek köszönhetően a lét szakralitását ápolhatjuk és fenntarthatjuk.

Mégis

Honnan tudod, hogy 2011-ben élsz? Hát innen!
1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2 Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4 E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az email címük.
6. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
8. Felhívod a családot, hogy megtudd otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz vissza érte.
12. Reggel az első,hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéra a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod!
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észrevedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5-ös van a listán. / az feltűnt. szerk. /
18. Ezt is megnézted, újra...
19. ... és most röhögsz magadon!
20. Gondold végig, hogy miért!?

Akik 1975 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1975 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk! 

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon. Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.

Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk!

Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.

Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.

Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele), és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban. 

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videólejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy
mobiltelefonról. 

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.

Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki
pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.

Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Mi, "öregek" tartsunk ki, nagyon jó egészséget kívánok Nektek még úgy 75 évig!

Forrás




Mert a hősök és a szentek újra születnek,
Meséken nő fel, mind ki gyermek,
Anya a gyermekét saját nyelvén kérdi.
A költő visszatér, a dalnok újra zengi:
Bár az élet harc, örökös küzdelem,
Ezért mégis, megmaradsz nemzetem.
/tlg/ 

2011. május 1., vasárnap

Népmese az antifasisztákról és az egyenruhás bűnözésről

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl,   Abszurdisztánban az antifasiszták. Mióta eszüket tudták, úgy érezték, hogy pozícióik rendíthetetlenek, hiszen az ötvenes években nagy vezérük, Veres Manó biztosította őket, hogy Abszurdisztán tíz millió fasiszta országa, így mindig is lesz tennivalója a harcos antifasisztáknak.
Ezek az antifasiszták egyszer csak nagyon bánatosak lettek, mert összeomlott a Szovjetúnió, a Nagy Testvér az antifasizmus bástyája, és míg a szovjet fegyverek árnyékában mindenki félte, ekkorra már senki nem dicsérte, tisztelte őket harcos békepártiságuk miatt. 
Gyorsan új gazdát kellett keressenek maguknak, és miután a moszkvai nagynéni levette róluk a kezét, hamar megtalálták az amerikai nagybácsi, Róbert bácsi feléjük nyújtotta fedezetlen a FED által kibocsájtott dolláros kezét.  Húsz évig jól el is voltak az antifasiszták, mert volt igény az abszurdisztáni újratermelhető nemzeti vagyonra, mit ők – a világ minden nyelvén beszélők – igen kedvező és kedvezményes áron el is adtak a külföldi befektetőknek, a piacokkal egyetemben, némi jutalék és pártpénzek fejében. A baj viszont nem jár magában. Egyre fogytak a fasiszták.  A 2010-es évekre lényegében már mind meghaltak a partizánokkal együtt. Ki kellett találni, fel kellett címkézni az újfasisztákat. Még a kilencvenes évek Abszurdisztánjában istenesek voltak az állapotok, mert Az Abszurd Igazság és Élet valamint Patakvéri Gazda pártvezérek alkalmat adtak a fasiszta veszedelem felszínen tartására. Jól kommunikálható volt fellépésük Róbert bácsiék felé. Róbert bácsiék ugyanis nem szeretik a konkurenciát.
Igen ám, egyszer csak eljöttek olyan választások, ahol ezek a pártok már a parlamenti küszöböt sem érték el, azaz kikerültek az abszurd parlamentből. Ez hatalmas baj volt az antifasisztáknak. Hát akkor hol vannak most a fasiszták? Hiszen fasiszták nélkül antifasisztának lenni, olyan mint diktúra nélkül demokratának. Okafogyottá válik az egész mindenség. Mit is ér annak az élete, akinek még ellenségképe sincs?
Ám a történelem kezükre játszott, mert megalakult az Abszurdisztáni Három Testőr és a Csinosabb párt. Ugyanis az újratermelhető nemzeti vagyon eladásával sem a piacok sem a termelő eszközök nem maradtak az abszurdok kezén, így hatalmas méretekben terjedt a munkanélküliség, ezáltal a megélhetési nehézségek. Oly annyira, hogy Abszurdisztánban is megjelent az Észak-Dél probléma. Egyre kevesebbeknek egyre többeket kellett eltartania munkából és szolgáltatásból. Az Északiak lélekszáma egyre csökkent, tíz millióról kilenc millióra, míg a Déliek lélekszáma az úgynevezett családtámogatási rendszernek köszönhetően pár százezerről megközelítette az egy milliót. A létszám ugyan megvolt, ez a változás már azért is kínos volt, mert a Déliek közül fasisztát felmutatni szinte lehetetlen.
Róbert bácsiék és a rokonság, a külföldi befektetők egy ideig még hitelekkel támogatták az antifasisztákat, ám amikor az államadósság elérte a minden abszurd állampolgárra eső kettő millió forint értéket, már fenntarthatatlannak tartották ezt a  projektet. Róbert bácsiék  egyszer csak bemondták a betlit. Válság. A tömegek Abszurdisztánban, mind az Északiak, mind pedig a Déliek egyre nehezebb lakhatási és megélhetési körülmények közé kerültek, ugyanis sokan beszopták az antifasiszták szerencsejátékát a devizahitelt, aminek – na meg a közműtartozásoknak a hatására -  szépen megindultak a kilakoltatások. No a kilakoltatásra az Északiak – akik házasodni és házat építeni szoktak - egyre idegesebbek lettek, oly annyira hogy az antifasiszták által működtetett kicsi de erős fővárosi párt az új választásoknál egyszerűen eltűnt. Eltűnt a támogatottsága. Még a Déliek sem szavaztak rájuk. Romokban hevert a másik antifasiszta befolyás alatt álló nagy párt is és ha nem sikerül a Három Testőrt fasisztának beállítani ország világ előtt, Róbert bácsiék és az EU Mainstream média segítségével úgy nem is lehet tudni, mi történt volna, mert ugye az EU-n belül is ott vannak az antifasiszták és igény van legalább is a tömegkommunikációban a fasisztákra. Mint életveszélyre. 
Tudott dolog, hogy a demokrácia igazi elkötelezettjei az antifasiszták, így az ezen a választáson - a fülkeforradalomban - kétharmados többséggel nyerő Kétharmados Nemzeti Pártok vezérében Viktátorban felfedezték a diktátort. Viktátorra ezzel együtt nem sikerült ráhúzni a fasiszta leplet, így csak az abszurd demokrácia sírásójának sikerült beállítaniuk főleg a világ előtt. Sürgőssé vált hát a fasiszta veszély felmutatása, ugyanis a száz kilós Déli Józsikát a buszon szamurájkarddal megszúró Mortimerről a fasiszta veszély kikiáltása után kiderült, hogy szintén Déli.  Mi több az elsőként evakuált, kimenekített Zsámolyi Délieket meg hazaküldték Kanadából, mert ott meg kiderült, hogy köztük voltak a gyilkosok.
Miután a Déliek fasisztának felcímkézett Három Testőrt élőben nem igen láttak - és ha láttak is tévéből - a fasiszta veszélyt a tömegkommunikációban kellett tovább gerjeszteni. Mert mit ér az antifasizmus, ha sehol a láthatáron a fasiszták és a velük együtt masírozó veszély.
És ekkor jött egy újabb ötlet. Az antifasiszták megtudták, hogy Kaláriscsülkön egy katonás tornaegylet gyakorló telket vett és oda mennek gyakorlatozni. Földi antifasiszta aktivista-szponzor kitalálta, mi lenne, ha ország világ előtt evakuálnák Dél Kaláriscsülök nőit és gyermekeit, ezzel bemutatva a fasiszta veszélyt. Miután a terep-tornaegylet érkezésének időpontját is tudták, így a Délieknek – akik közül egy anya húsvéti kirándulást kért a nyuszitól – megszervezték a buszos úttörő táborozást, addig is a pártaktivisták ott sátraztak és takarítottak a Déli férfilakossággal. Majd a táborozást úgy adták elő, hogy menekülnek a Déliek, azaz evakuálják őket. Az úttörő táborozás szépen le is zajlott, a lányok asszonyok meg hazabuszoztak. Ezzel az evakuáció ötlete majd hogy nem asztal alá esett. Ám ekkor Abszurdisztán bukott ex antifasiszta miniszterelnöke egy millió forintot ajánlott fel a tömegkommunikációban a Déliek kimentésére, újabb evakuálására, hiszen 400 rendőr állt már ott hősiesen szemben a közel 20 fős terepegyenruhással. Kellett valami még az evakuációhoz. Valami hatalmas veszély. 
Nyolcvan Déli hát lesben állt - leste a veszélyt - az éjszakai órákban a Délisor útkereszteződésben és nem hiába. A terep-tornaegylet négy fős  szimpatizánsa és aktivistája  – gyakorlatozás helyett, mert azt nem engedték a rendőrök - leittasodott és közülük egyre éppen az útkereszteződésben jött rá a vizelési inger. A nyilvános – ország világot elképesztő - vizelés a térkamerák előtt zajlott. Hatalmas veszélyforrás.  Ezt látván a lesben álló Nyolcvan Déli és erősen nehezményezte. Így az evakuálást előkészítendő maguk leckéztették meg a vizelőt, akinek a védelmére siető másik három társa nem mérte fel a túlerőt. Bebizonyosodott újra Abszurdisztánban, hogy a nyilvános vizelés akár kórházba is vezethet.
Abszurdisztánban a média mással sem foglalkozott, mint az esettel. A Kétharmados párt fülkeforradalmár szóvivője ország világ előtt bejelentette az új abszurdisztumot, az egyenruhás bűnözést, aminek a lényege: Tilos egyenruhában és útkereszteződésben éjjel hugyozni és közben összeszólalkozni, ezzel pedig a rendfenntartás látszatát kelteni. 

Kedves Gyerekek és Olvasók. A fenti mese a képzelet szüleménye, így aki bármiféle egyezést vélne felfedezni bármiféle valós eseményel, az csak a véletlen műve lehet. 

Menetel a század