2012. január 17., kedd

Dr. Gubcsi Lajos: Vég nélküli igazságok

Az idő, a végtelen
Véget ér egy éjjelen
Lassan omlik a székre
Földre ömlik a vére

Térben és időtlenül
Testbe zárva tétlenül
Innen hova fut az út
Ha nem üzen a Nagyúr?

Hadak győztes Istene
Az Istennek gyermeke
Fentre indul, lent tapad
Fej nélkül szalad a had

Szétesik a Téridő
A Szolgaság lép elő
Halott csendben a hadak
Fej nélkül bukdácsolnak

Kellene szellem s vezér
Galambbal a bal kezén
S jobbjában az új Idő
Múlt helyett a jövendő

A sereg, mint fejét vesztett
Teste fehéren reszket
Áldozna az oltárnál
Oltárán pénztárca áll

Kíntornász mímel bálványt
Hősnek járó mutatványt
Nyújtsd a kezedet, sereg
Friss vérrel telt a serleg!

Nyúl felé a mohó kéz
Oltárán a Semmi ég
Oltárán pénze bűzlik
A bűvész üvöltözik:

A győzelem, a győzelem!?
Pénz nélkül érvénytelen
Vedd magadnak győztes had
Bámuld mutatványomat

Ég és Föld fejére áll
Nincs szebb e kíntornánál
A pénz, melyért kinyúltál
Megváltóbb a halálnál

Vívj még egy ütközetet
Egy utolsó nyerteset
S pénzem, mely csak az enyém
Mely több térnél, időnél

Mely egyszerre mindenes
Cseléd, vezér, kenyeres
Hajbókoló rabszolga
A Szentlélek!, ő maga

S látod, majdnem elérted
Csak hallgasd meg vezéred’
S indulj a harsonára
Az angyali kürtszóra

Égbe érő seregek
Ti rettenthetetlenek
Látszólag koldusfajta
Külleme is ebadta

De a pénz nemesíti
Oltárhoz szelídíti
Az utolsó csatára
Ha kell, a halálba

Szent bajnokom, hű népem
Szól a kincstárnok éppen
Van vezéred, lesz fejed
Csak tartsad a kezedet

És ha pénzem s hűséged
Összeforr bennem, benned
Választhatunk bármikor
Múlt Idő, vagy az Újkor?

Mottó: Mindig kell valakinek a segítő keze, az ember nem pusztába kiálló szó! Tettek nélkül tét nélküli.