2011. június 6., hétfő

A megoldás

Elég sűrűn járok Erdélybe, és ottani cigó tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek..

A csíki területet járom rendszeresen, számos ottani barátom véleménye azonos ebben a kérdésben.
A cigók szisztémája nagyban azonos a magyarországival, viszont az ottani "kezelési módszerek" sokkal ésszerűbbek, és célravezetőbbek mint nálunk. Az eredményt ott is az összetartás hozta meg, -mármint a székelyek összetartása- és következetessége a parazitákkal szemben.Minap történt egy kis csíki faluban, hogy jártunkban-keltünkben többször is belebotlottunk a helyi önkormányzat teherautójába, mely a cigány portákon végig haladva, itt is ott is "letett" egy kupac tüzelőt.
Kérdeztem helyi barátomat, hogy mi ez?
Mire mosolyogva elmondta, hogy tudod...nálunk más a cigányok segélyezése mint nálatok. Itt pl. pénzt egyáltalán nem kapnak, csak ha családi szinten 180 nap munkaviszonyt fel tudnak mutatni. A 180 napot összehordhatják többen egy háztartásból, de ez a minimum követelmény, hogy egyáltalán kaphassanak valamit. Így aztán amikor az idénymunkák elkezdődnek a földeken, a cigók szépen elindulnak napszámba, mint a többi rendes, dolgos emberke, és a cselekvőképességüket kiélik a földeken.

Ott nincs tele a kocsma, léhűtő, segílykéből játékgépező, késelő cigányokkal, hanem a kocsma a falusi kultúra, beszélgetős, társadalmi színhelye ma is, ahogy rendesen volt. A székelyek bölcsessége megmutatkozik abban is, hogy a cigók életmódját nem csak tétlenül szemlélik, hanem annak sajátosságaiból le is vonják a helyes következtetést, és nem engednek teret a szélsőséges, deviáns, agresszív megnyilvánulásoknak.

Például, ha a cigány elköti a székely ember biciklijét a templom elől, akkor a székely ember 3-4 vagy 5-10 -amennyi szükséges-komájával bemegy a cigány portájára. A minimum az, hogy elhozza a biciklijét, de ha szükséges, úgy elverik a cigányokat, mint szódás a lovát. Halmazati büntetésként feljelenti, (5-10 tanúval alátámasztva) és elmegy a "híre", hogy a cigány lopott a székely embertől, aminek következtében a székelyek olyan terrorba részesítik az érintett családját, hogy az eget is nagybőgőnek nézik. Alap, hogy munkát senkitől se kap, ugrik a 180 nap, nulla segély. Ennyi. Lehet cihelődni.

Tetszik a polgármesterek hozzáállása is. Mivel a falu pénzéről és adójáról van szó, nem engedik azt elherdálni. Az említett tüzelő szállítmány is a segélyezés része volt, de barátom szerint akár naponta is kaphatnak valamit a cigók, de szigorúan csak "természetben". Egyik nap kenyér, másik nap cukor-liszt, harmadnap egy zsák pityóka, utána meg beváltható tej, tészta, vagy konzerv jegy. Pénz nuku. Pénz akkor van, ha dolgoznak. Az önkormányzat is ellátja munkával a cigókat, és azok szorgalmasan festik is az iskolát, takarítják az árkokat, gereblyéznek a templom kertben, amiért persze fizetést kapnak, és egy igazolást a kiskönyvbe, hogy aznap dolgoztak. A pénzből kifizetik a villanyszámlájukat, mint más tisztességes ember.

Saját szememmel láttam. hogy a helyi cigók lovakat tartanak, szekerekkel bér fuvaroznak, és használják a kerti pottyantóst. Alapvetően másként néznek ki, mint az itteni züllött fajtársaik. Nem mondom, hogy "tiszta udvar, rendes ház" de legalább nem ér derékig a sz@r a portájukon. Amit még tapasztaltam, hogy a megfelelő bánásmód miatt, sokkal udvariasabbak, például tudnak köszönni, ha bemennek barátom boltjába, és lássatok csodát, nem mernek a boltban lopni!!! Az egész faluban 2-3 élelmiszerbolt van, a kapott jegyeket ezekben lehet beváltani. Kivéve, ha tolvaj az illető. Egyébként lehet sétálni a szomszéd faluba 5-8 kilométert, de ha ott is kitelik a becsület, akkor gáz van. Persze a boltosok is összetartanak. A polgármesterek pedig beérik az adott szóval, hogy a cigó a kajajegyért nem fog mást kapni, csak azt ami rája vagyon írva.

Nagyon tetszik ez a rendszer.
Tetszik mert értelmes.
Tetszik mert igazságos.
Tetszik mert humánus.
Tetszik mert láthatóan eredményes.

Láttam a cigány gyerekeket suliba menet. Hógolyóztak a többiekkel. Láttam cigányt templomba menni. Láttam karácsony előtt, ahogy a tüzelős kocsi karácsonyfát dobott be minden portára. Magyarnak, cigánynak egyaránt.

Ott ezt is megoldották. Tellett rá. Mert nem hagyják, hogy ellopják a köz vagyonát. Látom az összetartás erejét, és látom az egészséges életösztönt, hogyan rendezi okosan, tevékenyen egy közösség az életét. Látnám nálunk is. Példának biztos hogy nem rossz. Ha már mi vagyunk itthon 1-2 ezer éve.

/ A szerző neve ismeretlen. A TARTALOM AZ INTERNETEN KERING/

Úgy a

2011. június 4., szombat

Kézfogás

A Nemzeti Összetartozás Napja




A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe az Országgyűlés.[2] Az erről szóló Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot[3] Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte. Az indítványt támogatta a Fidesz, a KDNP és a Jobbik frakciója, míg az MSZP ellene foglalt állást arra hivatkozva, hogy a javaslat „rontja Magyarország jó szomszédi kapcsolatait és nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit”[4]. Az MSZP-ből 55-en a nem gombot nyomták meg, az LMP-ből 12-en tartózkodtak.
Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Sólyom László köztársasági elnök 2010. június 3-án aláírta a törvényt, így az 2010. június 4-én hatályba is lépett.[5][6]

2011. május 27., péntek

A roma tényező és a helyérték I.

Családalapítás és családfenntartás: Hány családod van? kérdi a magyar és a gyermekek számára gondol. Kultúránkban a családalapítás alapfeltétele a házasság. Magában a jogintézmény fogalmában benne van a lakhatás alapjául szolgáló ház, az otthon. A családalapítás feltételének tekintjük tehát az önálló otthont. A családfenntartás további feltétele a megélhetés, a termelő szolgáltató tevékenység. A hazai roma népesség oda jutott, hogy 80 % a munkanélküliség mértéke, tehát a családfenntartás normális feltételei nem tekinthetők biztosítottnak, ugyanis túlnyomó többség hivatalosan segélyekből él.  A roma közösségek lakhatása is jelentős mértékben eltér a nem roma környezettől. Felvetődik a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán a romák lakta településen ingatlanpiacról?

A szociológiai kutatások: Jó ideje folynak Magyarországon a roma népesség életmódjára irányuló szociológiai kutatások. E kutatások megállapításai az úgynevezett szegregáció kimutatására, a romák úgynevezett esélyegyenlőségének problémáira irányulnak és megállapításaik a szegregáció felszámolására, az úgynevezett roma integrációra irányulnak. Kvázi ez a romatelepek felszámolásával és a nem roma közösségekbe való betelepítésével járnak. E betelepítések anyagi következményeivel ismereteink szerint nem számolnak. Nincs ismeretünk az úgynevezett roma integrációval járó migráció hatásvizsgálatáról. 
Lakossági ellenállás a romák betelepülésével szemben:  A nem roma lakosság ellenkezését, ellenállását a romák nem romák lakta településekre, utcákba egyszerűen rasszizmusnak bélyegzik nemzetközi körök, hazai képviselőik útján., holott általános gyakorlati tapasztalat az, hogy azokon a településeken, avagy településrészeken, amelyek elcigányosodnak eladhatatlanná válnak a lakóingatlanok. Erre pedig kutatói körök reakciója az „előítéletesség” címkéje.  Nyilván ez abból a körülményből fakad, hogy maguk a romák a segélyekből nem képesek lakáshitelek felvételére, a nem roma lakosság pedig – valamilyen okból – nem igyekezik a romák közé települni. A rasszizmus és az előítéletesség fogalmai tapasztalataink szerint nem elegendők a jelenségek feltárására, kezelésére. Mert például a károkozás az előítéletesség fogalmával nem azonosítható.
Bizton állathatjuk azt, hogy Magyarországon  a roma migráció, tehát a roma telepek felszámolását követő nem romák lakta környezetbe való roma betelepítések vagyoni károk bekövetkeztével járnak. Ezek a károk pedig nem írhatók szimplán a rasszizmus és az előítéletek számlájára.
A roma népesség elhelyezkedése, lokációja Magyarországon: Sajátos helyzetben vagyunk az ilyen jellegű problémák feltárásában, ugyanis jelenlegi jogrendünk szerint az etnikai hovatartozás szerinti felmérés akadályokba ütközik. Ebből fakadóan a statisztikai kimutatásokhoz szükséges adatgyűjtés igen gyenge lábakon ál. Súlyosbítja a dolgot még az is, magának az etnikumhoz való tartozásnak a kritériumait is úgynevezett tudományos körökből támadják. Bármiféle származás illetve vallási hovatartozás szerinti adatgyűjtést démonizálják, tabusítják. Így a romák lélekszámáról csak hozzávetőleges becslésekkel rendelkezünk. „A magyarországi cigányság létszámát jelenleg (2008.) általában 600 000-800 000 főre becsülik. Ez a lakosság 6-8%-a, arányaiban akkora, mint például a romániai magyarságé. A magyarországi cigányság létszámában és arányában Európa egyik legjelentősebb nemzeti (etnikai) kisebbsége.”

A roma népesség Magyarországon
Forrás:   http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_rom%C3%A1k

Az a körülmény, hogy a magyarországi romák lélekszám aránya a nem roma népességhez akkora, mint a romániai magyarság aránya Románia népességéhez közel azonos, és mi magyarok harcosan kiállunk a magyar közösség autonómiája mellett, óhatatlanul felveti hazánkban is a roma autonómia kérdését. Ha a magyar autonómia Romániában nem ördögtől való, úgy a Magyarországi roma autonómia sem ördögtől való.

A jelenlegi „elfogadott” definíció szerint roma az, aki annak vallja magát (nyilván ez a roma közösségből nézve kerül meghatározásra) míg a nem roma közösségből nézve – jobb híján -  roma az, aki annak látszik (nyilván ez a rasszjegyek alapján lehetséges). Ezekből a körülményekből ered az, hogy a Magyarországi roma népesség lélekszáma a becslések szerint tág határok között mozog. Így bizony elég nehéz lesz az úgynevezett „romaintegráció” ha egyáltalán létezik az ilyen.
„A háború utáni letelepítések, illetve a rendszerváltás utáni komoly etnikai ellentétek miatt kialakult cigánytelepek még mindig meghatározóak a cigány lakosság lakóhelyeként. Ezeken a településrészeken az infrastruktúra hiányos, folyóvíz se mindig van, csatornázás szinte egyáltalán nem jellemző, a szemétszállítás is akadozik. Országos viszonylatban a cigány lakások kétharmada fekszik telepen és egyharmada nem telepen. A magas arány alól kivételt képez Budapest, ahol a cigány lakosság mindössze 30%-a él telepen.
A nem telepen élő cigányság egy részének az életkörülménye semmilyen mértékben nem különbözik a nem cigányokétól, míg a telepek lakossága nyomorúságos körülmények között él. Ez a tagozódás mind a magyar, mind a roma anyanyelvűeknél megfigyelhető.”
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyarorsz%C3%A1gi_cig%C3%A1nys%C3%A1g_%C3%A9letk%C3%B6r%C3%BClm%C3%A9nyei

Miért kell a romatelepeket felszámolni? Miért kell a roma népességet a romák és a nem romák akarata ellenére nem roma közösségekbe telepíteni?
Többünk számára teljesen érthetetlenek ezek a törekvések, amelyek Európában 400 éve nem vezettek eredményre. Köztudott hogy a nem roma népesség – nem alaptalanul – idegenkedik a roma közösségek jelenlététől, egyben az is közismert, hogy a roma közösségekben hagyományosan milyen erős az egymáshoz tartozás érzése, az együttélés igénye. Kiváló példa ez utóbbira, hogy a hajléktalanok között szinte nem is észlelni romákat.
A roma közösségek betelepítésével bekövetkező vagyoni károkozás: A roma közösségek nem roma közösségekbe telepítése közismerten vagyoni károkkal is jár, melynek szabatos bizonyítása – éppen a statisztikai kimutatásokhoz hiányzó etnikai nyilvántartások hiánya miatt – nehézségekbe ütközik.
Az úgynevezett Fészekrakó program kapcsán megismert következmények, kiemelten Miskolc Avas lakótelepen lezajló változások – romák tömeges betelepülése - viszont jól vizsgálhatónak és igen tanulságosnak ígérkezik.

Folytatjuk …

2011. május 25., szerda

Militaris congratulatio

Az szép szabadságra, magyarság javára
törekedő jó urunk,
Úri dicsőségből, mint Krisztus mennyekből,
alászállott gyámolunk,
Szolgai ruhában, katona formában,
hallgasd meg, azmit írunk!

Azkinek örvendünk, most annak éneklünk,
vitézlő öltözetben,
Sisakban, fegyverben, lovakon, nyergekben,
sátor alatt mezőkben,
Jóllehet sok kárban, de azért vígságban,
magyarok örömében.

Ha nyelvem száz volna, hogyha szóm víz volna,
ha mint Körös, úgy folyna,
Szívemnek titkait, magyarok örömit
megírnám bölcs formára,
Jaj, szegény magyarok, immár vígadnotok
egyszer ideje volna.

Sok ideje immár, hogy szívünk várton vár
isteni segitséget.
Elfordult volt tűlünk, mert nagy sok volt bűnünk,
szivünk azért rettegett.
Lám, nem haragszik volt, csak mint atya sújt volt,
s immár megkegyelmezett.

Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén,
Jézust, Jézust kiáltsunk!
Gyakran könyörögjünk, vitéz módon éljünk,
országvesztőket rontsunk,
Szegény, szép hazánkért, magyar koronánkért
ideje vagdalkoznunk.

Mit tehet az eső, hó, víz, szél és fölhő,
hol vadnak most az Múzsák?
Tavaszi szép tánccal, örvendező szóval
nem zengenek az Nimfák,
Lám, táborban vadnak, lám, egy szívvel laknak
az jó hajdú katonák.

Oh, szegény katonák, szeret már az ország,
semmit ne bánkódjatok,
Igyünk igaz vagyon, Istenünk jó vagyon,
meg nem csalatkozhattok,
Szeme fényét szúrják, haragját már lássák,
hogy lesz diadalmotok.

Az eklézsiáért, igaz tudományért
ű maga föláll talpra,
Mikor zászlótokkal, dobbal, trombitákkal
mentek az kemény harcra,
Adván bátorságot, nálatok az kardot
forgatja csak ű maga.

Ha jövendőt tudunk, ha igazat szólunk,
ott leszen az újulás,
Szomszédságszegőktűl, országunk vesztőktűl
magyari szabadulás,
Az mennyei Úr is, így akarja ű is,
hogy legyen az megváltás.

Nyomorúságinkat, szánta nyavalyánkat,
gyalázatos voltunkat,
Engedelem alatt, hűség szűne alatt
hogy látta rabságinkat,
Kegyetlen urunknak, vérszopó hóhérnak
keze alatt kínunkat.

Sokszor óhajtottunk, kesergettünk, sírtunk
ez méltatlan dolgokon:
Mi oka, Úristen? Lelkünk mely bűntelen,
s mely kemény szívek vagyon,
Híveknek kiáltnak, másfelől pusztítnak,
vágnak, ölnek szabadon.

Az magyar koronát, világ kívánságát
lábok alá tapodják,
Selyimet magunknak, Dass dich Gotts-ot mondnak,
személyünket utálják,
Sem hűségünk nem kell, barátságunk sem kell,
halálunkat kívánják.

Mostoha Rudolphus, sátán miatt vagy bús,
de megvér az Jehova,
Az híveket űzöd, az Krisztust üldözöd,
de horgot vet orrodba,
Szegény keresztyének, meg ne rettenjetek
az Isten causájában.

Magamegalázott, szíve szomorodott,
te keresztyén Gedeon,
Hogy szemünk ily vak volt, hogy nyakunk kemény volt,
ne haragudjál azon,
Fejünk megalázva, de hűséggel rakva
már te kezedben vagyon.

Tudjuk, nem vétkeztél, minket keserültél,
halálodat nem szánván,
Úri dicsőségből, gazdag fényességből
egy ideig leszállván.
Háláadók leszünk, nagyobbra emelünk
koronánkat meghozván.

De mi mit emelünk? Magunkkal sem bírunk,
fölemelt az Jehova,
Tegyen örökössé, hosszú életűvé
ország vidámságára,
Örvendező orcánk, sokáig szép hazánk
nézhessen királyára.

Nem kell irígykedni, farkasszemmel nézni
senkinek ez dologra,
Bihar vármegyéből, hogy te ez kis helyből
származtál oltalmunkra,
Krisztus is jászolból és kis Názáretből
jütt világ váltságára.

Így szokott ez lenni, ezt szokta mívelni
az mennyeknek szent Ura,
Az kisded szíveket, vezérelvén őket,
viszi derék dologra,
Mózes és Áron, Józsue, Gedeon
példája ezt mutatja.

Hogyha hallgathatunk, hogyha nem gondolunk
nemzetünk ínségével,
Búva kinek leszen, kinek ártasz igen
méltóságos tiszteddel,
Az Úr annak adja, azkinek akarja,
nem gondol ű senkivel.

Nem bánkódik Várad, noha kénja árad,
ezen az diadalmon,
Karótúl fejünket, kéntúl életünket
mert megmented az napon.
Petz Jánosnak hadát, Luciper táborát
hogy megrontád ez napon.

Az sok szent szerzettel, húsvesztő péntekkel
siet vala mireánk,
Misefaragókat, nyírt jezsuitákat
hoz vala, hogy tartanánk,
Noha viasz nélkül, délben gyertya nélkül
jól látott eklézsiánk.

Az Úr teáltalad izene, mit fárad
ily méltatlan dologban,
Az szent zsolozsmákat, pileses papokat
küldje haza Rómában,
Ő maga örömben, kutus víz mentében,
lakjék veszteg Sakában.

Hát mit óhajtanánk, avagy miért sírnánk
megszabadulásunkon,
Ha hazánk elromlott, éltünkben megtartott
az mennyei oltalom,
Az eklézsiához, nem az külső jókhoz
köttetünk ez világon.

Dob-, trombitazengést, álgyú-, puskalövést,
mindent el kell szenvednünk,
Dióbélt kívánván, tudjuk azt mind nyilván,
az héját meg kell törnünk,
Ha mind aluszunk is, békével lakunk is,
nem mindörökké élünk.

Vitéz atyáinknak, serény magyaroknak
nyomdokokat kövessük,
Kit űk nyertek vérrel, mi is azon vérrel
megtartsuk és őrizzük,
Ha német határát oltalmaztuk, gondját
magunknak is viseljük.

Nem szólnánk reájok, tudjátok, magyarok,
ha igazak volnának,
Urakról urakra, menvén mindnyájunkra,
jobb-e, hogy róton rónak,
Kolozsvár nagy kénja, Erdély pusztasága
példa az mindnyájunknak.

Ha megfogyatkozunk, hogyha nem adhatunk,
mindjárást megnyakaznak,
Ha vitézek vagyunk, úgyis félnek tűlünk,
árulóknak kiáltnak,
Patkószeget vernek, fejünkben szegeznek,
s ez világból kiirtnak.

Méltó hát vigyáznunk, méltó könyörögnünk
az új fejedelmünkért,
Maradék hazánknak, szép eklézsiánknak
adatott Gedeonért,
Tegye szerencséssé, hosszú életűvé
Isten az sok árvákért.

Keserves nemzetünk, szomorodott szivünk
egyszer hadd vidámuljon,
Rabságából testünk, siralomból lelkünk
immár hadd szabaduljon,
Ezeknek fejében, bódog reménségben
minden ember induljon.

Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén
az egekben kiáltsunk,
Erőt onnat kérjünk, azki meghal bennünk,
Jézussal uralkodunk,
Azki egészségben megmarad éltében,
szép tisztességet nyerünk.

Serény hadnagyinknak, jó kapitányunknak
példájokat kövessük,
Mi nem jobbak vagyunk, vagy mi nem több lelkünk
az övéknél, mit félünk,
Az ellenség is fél, abból is vesz sok vér,
semmit ne iszonyodjunk.

Hadat igazgató, győzedelmet adó
bölcs és hatalmas Isten,
Mutasd meg magadat, irgalmas voltodat
magyari híveidben,
Kiért fejedelmünk és minden nép velünk
áldjon tégedet. Amen.

2011. május 16., hétfő

A balkonon

"A szeme könnyes a füle zúg .."


Levente és a martalék hajnali éneke

A tábortűz mellett

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Nem egy könnyű győztes csatára,
Az végső küzdelemre, állunk immár készen,
Harcunk olyan lész, miként Csillag mén az égen.
Csak az jött, ki bátor, ki Csillagokba néz,
Az ki  velünk tart ama ösvényre lép,
Mely felvezet igenest az Égbe,
Hol Csaba királyfi lészen fővezére.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Előttünk a bolgár, a Dunán jön hajókkal,
Három tyumen gyilkos, kiéhezett csikasz.
Jön, hogy elvegye javaink, életünk
Jön, hogy magáénak tudhassa azt.

Árpád Hadúr vezette Kígyózó Menetünk
Vereckénél átlépte a Hetedik Határt,
Ám jó, ha aznak  vége, az Szereten,
épp hogy átkelésért jár.

Menetünk végét az besenyő hajtja,
Bele-bele mar és egyre szorongatja.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Gyermekeink, szüleink, nőink és javaink,
esténként, amikor csak lehet
A tábortüzek mellett könnyes szemmel
nézik a csillagos eget.

Nem esik jól a falat az üstből,
Bárhogy benne minden jóság rotyog,
Szívük mélyén a szorítás, a halálos félsz,
Hol vagytok fiaink, hol vagytok magyarok?

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Fürkésző szemek könnyes ködében
Remegnek a csillagok,
A halálos veszélyt érizve,
Pislognak, bizonytalanok.

Az csillag sem tudja, lehull-e még ma,
Miután felragyog, vagy ott székel az égen
Sarkcsillag képében
Majd Tízezer Évig ragyog.

Gyermekeink, szüleink, nőink,
Szívszorongva nézik
mit  izennek nékik a csillagok,
Csak barmok, kik jámboran pislognak
Akár az égi csillagok.

Mi tudjuk a Nap az égen, nem hiába jár
Reájuk bizonyosan, ott a hegyek karéjozta,
folyók ölelte rónán
Árpád új úrsága a régi haza vár.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Nincs már idő! Fel! Indulunk!
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

Kórus:
Mi tudjuk, a Nap az égen, nem hiába jár
Népünkre ott a hegyek karéjozta, 
folyók ölelte Rónán
Árpád új úrsága, az régi haza vár.

Levente:
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

Kórus:
Mi tudjuk Napunk az égen, nem hiába jár
Népünkre ott, hun hegyek karéjozta, 
folyók ölelte róna terül
Árpád új úrsága a régi haza vár.

Levente:
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

2011. május 12., csütörtök

Munkács elestének 300. évfordulóján


Narráció: Ismét Vereckénél. Árpád törzsei 896-ban győzelmük biztos reményében tekinthettek Nyugat felé, le a völgyekbe. 1703 júniusában II. Rákóczi Ferenc nem tudhatta, hogy halál vár rá vagy népe, amikor a kivégzés elől menekülve eljutott hazája keleti csillagkapujába, a Vereckei-hágóra. A Habsburg-császárságtól rettegő, kifosztott nép azt várta, hogy hadsereggel, lengyel lovas ezredekkel jön majd a „kis Ferkó” igazságot tenni, szabad hazát teremteni, Erdélyt visszavenni. Ezért jöttek Rákóczi elé a Vereckei-hágóra jobbágyok, a tarpai Esze Tamás vezetésével, hajdúk és a Thököly-féle kuruc hadsereg kivert katonái, az ungvári grófot, Bercsényi Miklóst követő magyar nemesek. Egy rongyos hadsereg várta a felmentő magyar herceget. És ekkor védtelenül, szinte támogatás nélkül érkezve, életét mentve és életéért futva az erdőkből kibújik a várva várt nagyúr. Kezükben mindkét oldalon a végtelen semmi. Szívükben a védtelen hazájuk. S lelkükben Verecke ereje: övék itt ez a gyönyörű, kitárulkozó ország, amely mint anyjuk öle várja őket. El szabad-e indulni a halál és az élet közötti ismeretlen úton?
Gubcsi Lajos – Benkő László: Ismét Vereckénél 
Rákóczi-ballada Munkács elestének 300. évfordulóján
2011. június 23-26
Munkács,
Ungvár,
Beregszász,
Sárospatak

Kattanj rá!

2011. május 11., szerda

Anonimusz: Cigánynevelés

Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigánycsalád ült mellettem. Apuka, kb két méter magas, anyuka nagydarab testes cigányasszony, és egy nagyjából tíz éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
Elmosolyodtam, és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami egyébként egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínűleg már sehol sem kapható) Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD!
És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigánykultúra.
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés.
A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem
sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie.
Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem, hogy szilánkosra törik a kis arca.
A másik szerencséje hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy hogy lopjak, és köpjem le a többi embert.
Mielőtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes.
Újból megállapítottam, hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért?
Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én is azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, nem pedig azért mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek.