2011. május 27., péntek

A roma tényező és a helyérték I.

Családalapítás és családfenntartás: Hány családod van? kérdi a magyar és a gyermekek számára gondol. Kultúránkban a családalapítás alapfeltétele a házasság. Magában a jogintézmény fogalmában benne van a lakhatás alapjául szolgáló ház, az otthon. A családalapítás feltételének tekintjük tehát az önálló otthont. A családfenntartás további feltétele a megélhetés, a termelő szolgáltató tevékenység. A hazai roma népesség oda jutott, hogy 80 % a munkanélküliség mértéke, tehát a családfenntartás normális feltételei nem tekinthetők biztosítottnak, ugyanis túlnyomó többség hivatalosan segélyekből él.  A roma közösségek lakhatása is jelentős mértékben eltér a nem roma környezettől. Felvetődik a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán a romák lakta településen ingatlanpiacról?

A szociológiai kutatások: Jó ideje folynak Magyarországon a roma népesség életmódjára irányuló szociológiai kutatások. E kutatások megállapításai az úgynevezett szegregáció kimutatására, a romák úgynevezett esélyegyenlőségének problémáira irányulnak és megállapításaik a szegregáció felszámolására, az úgynevezett roma integrációra irányulnak. Kvázi ez a romatelepek felszámolásával és a nem roma közösségekbe való betelepítésével járnak. E betelepítések anyagi következményeivel ismereteink szerint nem számolnak. Nincs ismeretünk az úgynevezett roma integrációval járó migráció hatásvizsgálatáról. 
Lakossági ellenállás a romák betelepülésével szemben:  A nem roma lakosság ellenkezését, ellenállását a romák nem romák lakta településekre, utcákba egyszerűen rasszizmusnak bélyegzik nemzetközi körök, hazai képviselőik útján., holott általános gyakorlati tapasztalat az, hogy azokon a településeken, avagy településrészeken, amelyek elcigányosodnak eladhatatlanná válnak a lakóingatlanok. Erre pedig kutatói körök reakciója az „előítéletesség” címkéje.  Nyilván ez abból a körülményből fakad, hogy maguk a romák a segélyekből nem képesek lakáshitelek felvételére, a nem roma lakosság pedig – valamilyen okból – nem igyekezik a romák közé települni. A rasszizmus és az előítéletesség fogalmai tapasztalataink szerint nem elegendők a jelenségek feltárására, kezelésére. Mert például a károkozás az előítéletesség fogalmával nem azonosítható.
Bizton állathatjuk azt, hogy Magyarországon  a roma migráció, tehát a roma telepek felszámolását követő nem romák lakta környezetbe való roma betelepítések vagyoni károk bekövetkeztével járnak. Ezek a károk pedig nem írhatók szimplán a rasszizmus és az előítéletek számlájára.
A roma népesség elhelyezkedése, lokációja Magyarországon: Sajátos helyzetben vagyunk az ilyen jellegű problémák feltárásában, ugyanis jelenlegi jogrendünk szerint az etnikai hovatartozás szerinti felmérés akadályokba ütközik. Ebből fakadóan a statisztikai kimutatásokhoz szükséges adatgyűjtés igen gyenge lábakon ál. Súlyosbítja a dolgot még az is, magának az etnikumhoz való tartozásnak a kritériumait is úgynevezett tudományos körökből támadják. Bármiféle származás illetve vallási hovatartozás szerinti adatgyűjtést démonizálják, tabusítják. Így a romák lélekszámáról csak hozzávetőleges becslésekkel rendelkezünk. „A magyarországi cigányság létszámát jelenleg (2008.) általában 600 000-800 000 főre becsülik. Ez a lakosság 6-8%-a, arányaiban akkora, mint például a romániai magyarságé. A magyarországi cigányság létszámában és arányában Európa egyik legjelentősebb nemzeti (etnikai) kisebbsége.”

A roma népesség Magyarországon
Forrás:   http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_rom%C3%A1k

Az a körülmény, hogy a magyarországi romák lélekszám aránya a nem roma népességhez akkora, mint a romániai magyarság aránya Románia népességéhez közel azonos, és mi magyarok harcosan kiállunk a magyar közösség autonómiája mellett, óhatatlanul felveti hazánkban is a roma autonómia kérdését. Ha a magyar autonómia Romániában nem ördögtől való, úgy a Magyarországi roma autonómia sem ördögtől való.

A jelenlegi „elfogadott” definíció szerint roma az, aki annak vallja magát (nyilván ez a roma közösségből nézve kerül meghatározásra) míg a nem roma közösségből nézve – jobb híján -  roma az, aki annak látszik (nyilván ez a rasszjegyek alapján lehetséges). Ezekből a körülményekből ered az, hogy a Magyarországi roma népesség lélekszáma a becslések szerint tág határok között mozog. Így bizony elég nehéz lesz az úgynevezett „romaintegráció” ha egyáltalán létezik az ilyen.
„A háború utáni letelepítések, illetve a rendszerváltás utáni komoly etnikai ellentétek miatt kialakult cigánytelepek még mindig meghatározóak a cigány lakosság lakóhelyeként. Ezeken a településrészeken az infrastruktúra hiányos, folyóvíz se mindig van, csatornázás szinte egyáltalán nem jellemző, a szemétszállítás is akadozik. Országos viszonylatban a cigány lakások kétharmada fekszik telepen és egyharmada nem telepen. A magas arány alól kivételt képez Budapest, ahol a cigány lakosság mindössze 30%-a él telepen.
A nem telepen élő cigányság egy részének az életkörülménye semmilyen mértékben nem különbözik a nem cigányokétól, míg a telepek lakossága nyomorúságos körülmények között él. Ez a tagozódás mind a magyar, mind a roma anyanyelvűeknél megfigyelhető.”
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyarorsz%C3%A1gi_cig%C3%A1nys%C3%A1g_%C3%A9letk%C3%B6r%C3%BClm%C3%A9nyei

Miért kell a romatelepeket felszámolni? Miért kell a roma népességet a romák és a nem romák akarata ellenére nem roma közösségekbe telepíteni?
Többünk számára teljesen érthetetlenek ezek a törekvések, amelyek Európában 400 éve nem vezettek eredményre. Köztudott hogy a nem roma népesség – nem alaptalanul – idegenkedik a roma közösségek jelenlététől, egyben az is közismert, hogy a roma közösségekben hagyományosan milyen erős az egymáshoz tartozás érzése, az együttélés igénye. Kiváló példa ez utóbbira, hogy a hajléktalanok között szinte nem is észlelni romákat.
A roma közösségek betelepítésével bekövetkező vagyoni károkozás: A roma közösségek nem roma közösségekbe telepítése közismerten vagyoni károkkal is jár, melynek szabatos bizonyítása – éppen a statisztikai kimutatásokhoz hiányzó etnikai nyilvántartások hiánya miatt – nehézségekbe ütközik.
Az úgynevezett Fészekrakó program kapcsán megismert következmények, kiemelten Miskolc Avas lakótelepen lezajló változások – romák tömeges betelepülése - viszont jól vizsgálhatónak és igen tanulságosnak ígérkezik.

Folytatjuk …

2011. május 25., szerda

Militaris congratulatio

Az szép szabadságra, magyarság javára
törekedő jó urunk,
Úri dicsőségből, mint Krisztus mennyekből,
alászállott gyámolunk,
Szolgai ruhában, katona formában,
hallgasd meg, azmit írunk!

Azkinek örvendünk, most annak éneklünk,
vitézlő öltözetben,
Sisakban, fegyverben, lovakon, nyergekben,
sátor alatt mezőkben,
Jóllehet sok kárban, de azért vígságban,
magyarok örömében.

Ha nyelvem száz volna, hogyha szóm víz volna,
ha mint Körös, úgy folyna,
Szívemnek titkait, magyarok örömit
megírnám bölcs formára,
Jaj, szegény magyarok, immár vígadnotok
egyszer ideje volna.

Sok ideje immár, hogy szívünk várton vár
isteni segitséget.
Elfordult volt tűlünk, mert nagy sok volt bűnünk,
szivünk azért rettegett.
Lám, nem haragszik volt, csak mint atya sújt volt,
s immár megkegyelmezett.

Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén,
Jézust, Jézust kiáltsunk!
Gyakran könyörögjünk, vitéz módon éljünk,
országvesztőket rontsunk,
Szegény, szép hazánkért, magyar koronánkért
ideje vagdalkoznunk.

Mit tehet az eső, hó, víz, szél és fölhő,
hol vadnak most az Múzsák?
Tavaszi szép tánccal, örvendező szóval
nem zengenek az Nimfák,
Lám, táborban vadnak, lám, egy szívvel laknak
az jó hajdú katonák.

Oh, szegény katonák, szeret már az ország,
semmit ne bánkódjatok,
Igyünk igaz vagyon, Istenünk jó vagyon,
meg nem csalatkozhattok,
Szeme fényét szúrják, haragját már lássák,
hogy lesz diadalmotok.

Az eklézsiáért, igaz tudományért
ű maga föláll talpra,
Mikor zászlótokkal, dobbal, trombitákkal
mentek az kemény harcra,
Adván bátorságot, nálatok az kardot
forgatja csak ű maga.

Ha jövendőt tudunk, ha igazat szólunk,
ott leszen az újulás,
Szomszédságszegőktűl, országunk vesztőktűl
magyari szabadulás,
Az mennyei Úr is, így akarja ű is,
hogy legyen az megváltás.

Nyomorúságinkat, szánta nyavalyánkat,
gyalázatos voltunkat,
Engedelem alatt, hűség szűne alatt
hogy látta rabságinkat,
Kegyetlen urunknak, vérszopó hóhérnak
keze alatt kínunkat.

Sokszor óhajtottunk, kesergettünk, sírtunk
ez méltatlan dolgokon:
Mi oka, Úristen? Lelkünk mely bűntelen,
s mely kemény szívek vagyon,
Híveknek kiáltnak, másfelől pusztítnak,
vágnak, ölnek szabadon.

Az magyar koronát, világ kívánságát
lábok alá tapodják,
Selyimet magunknak, Dass dich Gotts-ot mondnak,
személyünket utálják,
Sem hűségünk nem kell, barátságunk sem kell,
halálunkat kívánják.

Mostoha Rudolphus, sátán miatt vagy bús,
de megvér az Jehova,
Az híveket űzöd, az Krisztust üldözöd,
de horgot vet orrodba,
Szegény keresztyének, meg ne rettenjetek
az Isten causájában.

Magamegalázott, szíve szomorodott,
te keresztyén Gedeon,
Hogy szemünk ily vak volt, hogy nyakunk kemény volt,
ne haragudjál azon,
Fejünk megalázva, de hűséggel rakva
már te kezedben vagyon.

Tudjuk, nem vétkeztél, minket keserültél,
halálodat nem szánván,
Úri dicsőségből, gazdag fényességből
egy ideig leszállván.
Háláadók leszünk, nagyobbra emelünk
koronánkat meghozván.

De mi mit emelünk? Magunkkal sem bírunk,
fölemelt az Jehova,
Tegyen örökössé, hosszú életűvé
ország vidámságára,
Örvendező orcánk, sokáig szép hazánk
nézhessen királyára.

Nem kell irígykedni, farkasszemmel nézni
senkinek ez dologra,
Bihar vármegyéből, hogy te ez kis helyből
származtál oltalmunkra,
Krisztus is jászolból és kis Názáretből
jütt világ váltságára.

Így szokott ez lenni, ezt szokta mívelni
az mennyeknek szent Ura,
Az kisded szíveket, vezérelvén őket,
viszi derék dologra,
Mózes és Áron, Józsue, Gedeon
példája ezt mutatja.

Hogyha hallgathatunk, hogyha nem gondolunk
nemzetünk ínségével,
Búva kinek leszen, kinek ártasz igen
méltóságos tiszteddel,
Az Úr annak adja, azkinek akarja,
nem gondol ű senkivel.

Nem bánkódik Várad, noha kénja árad,
ezen az diadalmon,
Karótúl fejünket, kéntúl életünket
mert megmented az napon.
Petz Jánosnak hadát, Luciper táborát
hogy megrontád ez napon.

Az sok szent szerzettel, húsvesztő péntekkel
siet vala mireánk,
Misefaragókat, nyírt jezsuitákat
hoz vala, hogy tartanánk,
Noha viasz nélkül, délben gyertya nélkül
jól látott eklézsiánk.

Az Úr teáltalad izene, mit fárad
ily méltatlan dologban,
Az szent zsolozsmákat, pileses papokat
küldje haza Rómában,
Ő maga örömben, kutus víz mentében,
lakjék veszteg Sakában.

Hát mit óhajtanánk, avagy miért sírnánk
megszabadulásunkon,
Ha hazánk elromlott, éltünkben megtartott
az mennyei oltalom,
Az eklézsiához, nem az külső jókhoz
köttetünk ez világon.

Dob-, trombitazengést, álgyú-, puskalövést,
mindent el kell szenvednünk,
Dióbélt kívánván, tudjuk azt mind nyilván,
az héját meg kell törnünk,
Ha mind aluszunk is, békével lakunk is,
nem mindörökké élünk.

Vitéz atyáinknak, serény magyaroknak
nyomdokokat kövessük,
Kit űk nyertek vérrel, mi is azon vérrel
megtartsuk és őrizzük,
Ha német határát oltalmaztuk, gondját
magunknak is viseljük.

Nem szólnánk reájok, tudjátok, magyarok,
ha igazak volnának,
Urakról urakra, menvén mindnyájunkra,
jobb-e, hogy róton rónak,
Kolozsvár nagy kénja, Erdély pusztasága
példa az mindnyájunknak.

Ha megfogyatkozunk, hogyha nem adhatunk,
mindjárást megnyakaznak,
Ha vitézek vagyunk, úgyis félnek tűlünk,
árulóknak kiáltnak,
Patkószeget vernek, fejünkben szegeznek,
s ez világból kiirtnak.

Méltó hát vigyáznunk, méltó könyörögnünk
az új fejedelmünkért,
Maradék hazánknak, szép eklézsiánknak
adatott Gedeonért,
Tegye szerencséssé, hosszú életűvé
Isten az sok árvákért.

Keserves nemzetünk, szomorodott szivünk
egyszer hadd vidámuljon,
Rabságából testünk, siralomból lelkünk
immár hadd szabaduljon,
Ezeknek fejében, bódog reménségben
minden ember induljon.

Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén
az egekben kiáltsunk,
Erőt onnat kérjünk, azki meghal bennünk,
Jézussal uralkodunk,
Azki egészségben megmarad éltében,
szép tisztességet nyerünk.

Serény hadnagyinknak, jó kapitányunknak
példájokat kövessük,
Mi nem jobbak vagyunk, vagy mi nem több lelkünk
az övéknél, mit félünk,
Az ellenség is fél, abból is vesz sok vér,
semmit ne iszonyodjunk.

Hadat igazgató, győzedelmet adó
bölcs és hatalmas Isten,
Mutasd meg magadat, irgalmas voltodat
magyari híveidben,
Kiért fejedelmünk és minden nép velünk
áldjon tégedet. Amen.

2011. május 16., hétfő

A balkonon

"A szeme könnyes a füle zúg .."


Levente és a martalék hajnali éneke

A tábortűz mellett

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Nem egy könnyű győztes csatára,
Az végső küzdelemre, állunk immár készen,
Harcunk olyan lész, miként Csillag mén az égen.
Csak az jött, ki bátor, ki Csillagokba néz,
Az ki  velünk tart ama ösvényre lép,
Mely felvezet igenest az Égbe,
Hol Csaba királyfi lészen fővezére.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Előttünk a bolgár, a Dunán jön hajókkal,
Három tyumen gyilkos, kiéhezett csikasz.
Jön, hogy elvegye javaink, életünk
Jön, hogy magáénak tudhassa azt.

Árpád Hadúr vezette Kígyózó Menetünk
Vereckénél átlépte a Hetedik Határt,
Ám jó, ha aznak  vége, az Szereten,
épp hogy átkelésért jár.

Menetünk végét az besenyő hajtja,
Bele-bele mar és egyre szorongatja.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Gyermekeink, szüleink, nőink és javaink,
esténként, amikor csak lehet
A tábortüzek mellett könnyes szemmel
nézik a csillagos eget.

Nem esik jól a falat az üstből,
Bárhogy benne minden jóság rotyog,
Szívük mélyén a szorítás, a halálos félsz,
Hol vagytok fiaink, hol vagytok magyarok?

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Fürkésző szemek könnyes ködében
Remegnek a csillagok,
A halálos veszélyt érizve,
Pislognak, bizonytalanok.

Az csillag sem tudja, lehull-e még ma,
Miután felragyog, vagy ott székel az égen
Sarkcsillag képében
Majd Tízezer Évig ragyog.

Gyermekeink, szüleink, nőink,
Szívszorongva nézik
mit  izennek nékik a csillagok,
Csak barmok, kik jámboran pislognak
Akár az égi csillagok.

Mi tudjuk a Nap az égen, nem hiába jár
Reájuk bizonyosan, ott a hegyek karéjozta,
folyók ölelte rónán
Árpád új úrsága a régi haza vár.

Kórus:
Egy szög miatt, a patkó elveszett,
A patkó miatt, a ló elveszett,
A ló miatt, a lovas elveszett,
A lovas miatt, a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett,
Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:
Nincs már idő! Fel! Indulunk!
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

Kórus:
Mi tudjuk, a Nap az égen, nem hiába jár
Népünkre ott a hegyek karéjozta, 
folyók ölelte Rónán
Árpád új úrsága, az régi haza vár.

Levente:
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

Kórus:
Mi tudjuk Napunk az égen, nem hiába jár
Népünkre ott, hun hegyek karéjozta, 
folyók ölelte róna terül
Árpád új úrsága a régi haza vár.

Levente:
Ma van az csatanap,
mi felkél még felettünk
Mireánk utoljára ragyog,
Fel küzdelemre,
Előre katonák,
Előre magyarok!

2011. május 12., csütörtök

Munkács elestének 300. évfordulóján


Narráció: Ismét Vereckénél. Árpád törzsei 896-ban győzelmük biztos reményében tekinthettek Nyugat felé, le a völgyekbe. 1703 júniusában II. Rákóczi Ferenc nem tudhatta, hogy halál vár rá vagy népe, amikor a kivégzés elől menekülve eljutott hazája keleti csillagkapujába, a Vereckei-hágóra. A Habsburg-császárságtól rettegő, kifosztott nép azt várta, hogy hadsereggel, lengyel lovas ezredekkel jön majd a „kis Ferkó” igazságot tenni, szabad hazát teremteni, Erdélyt visszavenni. Ezért jöttek Rákóczi elé a Vereckei-hágóra jobbágyok, a tarpai Esze Tamás vezetésével, hajdúk és a Thököly-féle kuruc hadsereg kivert katonái, az ungvári grófot, Bercsényi Miklóst követő magyar nemesek. Egy rongyos hadsereg várta a felmentő magyar herceget. És ekkor védtelenül, szinte támogatás nélkül érkezve, életét mentve és életéért futva az erdőkből kibújik a várva várt nagyúr. Kezükben mindkét oldalon a végtelen semmi. Szívükben a védtelen hazájuk. S lelkükben Verecke ereje: övék itt ez a gyönyörű, kitárulkozó ország, amely mint anyjuk öle várja őket. El szabad-e indulni a halál és az élet közötti ismeretlen úton?
Gubcsi Lajos – Benkő László: Ismét Vereckénél 
Rákóczi-ballada Munkács elestének 300. évfordulóján
2011. június 23-26
Munkács,
Ungvár,
Beregszász,
Sárospatak

Kattanj rá!

2011. május 11., szerda

Anonimusz: Cigánynevelés

Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigánycsalád ült mellettem. Apuka, kb két méter magas, anyuka nagydarab testes cigányasszony, és egy nagyjából tíz éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
Elmosolyodtam, és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami egyébként egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínűleg már sehol sem kapható) Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD!
És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigánykultúra.
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés.
A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem
sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie.
Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem, hogy szilánkosra törik a kis arca.
A másik szerencséje hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy hogy lopjak, és köpjem le a többi embert.
Mielőtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes.
Újból megállapítottam, hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért?
Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én is azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, nem pedig azért mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek.

2011. május 9., hétfő

Az élet áramlása

Életcsatorna: Ha   létezésünk   eredetét,   az   élet   áramlását,   a folyamatos  biológiai   kapcsolatot   vizsgáljuk,   úgy   a szülőcsatorna  születéskori         állapotára koncentrálunk. Ilyenkor azt látjuk , hogy    a szülőcsatornában megjelenik egy lény, az ember. Ha csak  erre koncentrálunk , úgy azt látjuk, hogy  egy  csövön  bújik.  Ha  ezeket  a  „csöveket” gondolatban összeillesztjük,  majd  folyamatossá  tesszük , úgy  jutunk  az  életcsatornához,  amely  hasonlatos  például  egy  betongyűrűkből  álló  kúthoz, melybe gyermekkorunkban nézegettünk.  Melynél egy-egy gyűrű egy-egy emberi születés 
Ebben  az  „életcsatornában”  áramlanak  a  gének ,  itt  áramlanak  folyamatosan  például az  anyai avagy apai marker (azaz jelölő) gének. Ezek attól „jelölő gének” mert a génkutatás felismerte azt, hogy vannak  olyan  gének,  melyek  kvázi  nem  változnak,  azaz  utódról  utódra  átmennek. Többek  között  ez  a  jelenség az alapja a leszármazás nyomon követésének, a  rokonságkutatásnak.                                                                                           
Ha  csak  a marker   génekre   koncentrálunk,   úgy   egy   „fonalat”   láthatunk   az   időben ,   melyet életfonalnak  nevezhetünk. Ha ez a életfonal úgy szakad meg, hogy nem születik utód, úgy ezen a fonalon (vonalon) már nem áramlik tovább az élet
Életfa, genezis
Miután az ember ivarosan szaporodik, ahhoz hogy egy emberi élet létrejöjjön  egy petesejtnek és egy hímivarsejtnek kell találkozni . Ez a genezis. Lényünk tehát úgy is felfogható, mint genezisek sorozatának következménye.. E geneziseket képiesen az életfával ábrázolhatjuk.( Az életfa az a családfa, amelyben csak a közvetlen leszármazást ábrázoljuk.)
Megszületésünk feltétele tehát a genezisek sorozata. Mindannyian egy "genezis piramis" zárókövei vagyunk. Ha utódokat nemzünk, úgy egy újabb "genezis piramisnak" adjuk összetevőjét.
Atavizmus, reinkarnáció
Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy az emberi szaporodás egy egyszerű génkeveredés eredménye. Ez viszont nem így van, hogy a "keveredés" úgy zajlana akár a festékek összekeverése.
Az öröklődés sajátos rendjére Linné hívta fel a figyelmet. Szimbolikusan ábrázolva egy piros és egy fehér golyó egyesülése esetén lesz két piros, két fehér és két rózsaszín. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alap típusok is továbbmennek az időben. Márpedig, ha ez így van, úgy ez adja a magyarázatot az atavizmus, illetve reinkarnáció jelenségekre,  fogalmainkra. Ezt a mellékelt életfa ábrán a piros vonalon követhetjük nyomon. Ez adja az alapját a "hasonmás" jelenségnek is és az egypetéjű ikrek igen jelentős hasonlóságára. Az atavizmus és a reinkarnáció lényegében ugyanazon a jelenségnek - az élet áramlásának - két pontja. Ha időben visszanézve látunk hasonlóságot, avagy azonosságot, az az atavizmus, ha pedig az idő mélyéről látunk hasonlóságot, avagy azonosságot úgy reinkarnációról beszélhetünk. 

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa
- török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
 szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő harc,
hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

/József Attila: A Dunánál, versrészlet/

Liberó Alkotmánya

Szentmihályi Szabó Péter: Milyen lenne az a magyar alkotmány, amelynek az egész művelt világ örülne?
Körülbelül ilyen:
1. „Magyarország szabadelvű köztársaság, jogfolytonos a Tanácsköztársasággal.
2. Minden hatalom a nem dolgozó népé.
3. Zászlaja a vörös lobogó, közepén az Európai Unió címerével.
4. A köztársaság minden polgára egyenlő (a nullával).
5. Minden polgárnak joga van szabadon áramoltatni tőkéjét.
6. Mindenkinek jogában áll magát külföldön gyógyíttatni, valamint külföldi egyetemen tanulni.
7. A házasság főleg két különnemű egyén együttléte.
8. Mindenki automatikusan magyar állampolgár lehet, ha bizonyítani tudja, nincsenek magyar felmenői.
9. A köztársasági elnököt a mindenkori liberális párt jelöli, a budapesti főpolgármestert pedig a köztársasági elnök.
10. A keresztény egyházak működését az egyházügyi népbiztos felügyeli.
11. A kizárólag magyar tulajdonban lévő vállalatok és cégek büntetőadót fizetnek.
12. A külföldi adósságszolgálat törlesztésének kamatait egyoldalúan megemeljük, hogy segítsük a világgazdaság fellendülését.
13. A magyar föld és víz minden korlátozás nélkül eladható.
14. A magyar állam minden tulajdonát köteles eladni, majd visszabérelni.
15. Jogosnak ismerjük el a megélhetési bűnözést, a tulajdon- és önvédelmet szigorúan büntetjük.
16. Magyar katonát kizárólag külföldön lehet állomásoztatni.
17. A rendőrség csak a kétmilliós értékhatár alatti járműveket ellenőrizheti és büntetheti.
18. Környezetszennyezést kizárólag külföldön bejegyzett cég követhet el.
19. Minden korrupciónak minősíthető cselekmény a feljelentéstől számított egy napon belül elévül.
20. Minden roma többségű faluban kocsmát kell nyitni, nyerőgépekkel felszerelve, a felzárkózás elősegítése érdekében.”
 /Úgy vélem, ilyen tömör, lényegre törő alkotmánnyal mindenki elégedett lenne, és könnyű lenne alkalmazkodni hozzá, hiszen nagyjából eddig is így volt./

Erő és hőseink

Árpádnak, a honfoglaló magyarság vezérlő fejedelmének a népe mintegy ötszázezer főt számlálhatott. Ez az ötszázezres népesség négy tyument, azaz azaz negyvenezer lovasíjászt tudott kiállítani, amikor kellett 907. július 4 és 7 közötti időszakban. A németség ugyanis ekkor mintegy százezer zsoldosával  meg kívánta oldani  a "magyar kérdést". Ez volt a magyarság első élet-halál harca Európában. Két és félszeres túlerő ellenére a magyar vezérek saját életük feláldozásával is megvívták a pozsonyi csatát és győzelemre vezették népüket. Az ötnapos csatában Árpád olyan súlyos sebet kapott, hogy nem sok idő múlva bele is halt. Mindhárom felnőtt fia is holtan maradt a csatamezőkön. Az öt fiúból már csak a tizenéves Zolta/Zsolt maradt az élők sorában, mert a legidősebb testvér Levente még a honfoglalás során esett el, mikor Bizánc és Bolgárország irányából fedezte az Al-Duna vonalában a honfoglalókat. A pozsonyi győzelmet követően egészen 950-ig nem lépett idegen támadó hadsereg magyar területre.
A ma tízmilliós népességet számláló Magyarországnak mintegy két tyumennyi ( 20 ezer fő) katonai ereje van. Az árpád korra visszatekintve és a mai népességre nézve Árpád-ereje ma 1 millió képzett harcosban testesülne meg.  Ezzel szemben közel hat tyumennyi zsoldon tartott szuttyogatja - szolgasorban - a nemzetet, az erőszak állami monopóliumára hivatkozva. A magyarság valódi hősei  Levente, Üllő, Tarhos, Jutas  és maga a fővezér Árpád. Ők külön-külön tíz-tízezer harcos egyidejű irányítására voltak képesek. 

Az összmagyar eszme: Csíksomlyó az isteni brand

Jakab Antal 1909. március 13-án született a Csík vármegyei Kilyénfalván. Jakab Antal az összmagyar eszme tolmácsolója volt, amelyet a egész életében és tevékenységében keresztként felvállalt és hirdetett. 1971. december 23-án VI. Pál pápa kinevezte segédpüspökké - utódlási joggal - Márton Áron mellé majd az ő nyugdíjba vonulása után, a legkeményebb Ceauşescu-i diktatúra éveiben ő lett az egyházmegye nyolcvanadik megyéspüspöke.

Harangoznak. Nem egyedi eset ez Csíksomlyón, a magyarság körében közismert búcsújáróhelyen, hozzá is szoknak akik a közelben laknak, vagy dolgoznak. Régen az emberek a harangszóhoz igazították, és néhányan még ma is hozzá igazítják, életüket, nem csak az időbeosztás tekintetében, hanem a szellemi, erkölcsi és kulturális irányvonalak tekintetében is. Így van ezzel Dr. Szakács Ferenc Sándor is, aki nem csak saját életét próbálja Csíksomlyó üzenetének jegyében élni, hanem az általa vezetett intézmény(ek), a Hotel Salvator illetve a Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ, irányítása is a hely szellemének megfelelően kell történjen.

X. Csíkszeredai Nyílt Esettanulmány Verseny 2011. május 6-8.