Gubcsi Lajos - Szabados György

Kun Himnusz 

 /Énekli: Kuncz László/

Hajtsd fejed földedre, hallgasd dobbanását
Szerte a buckákon nagy harang zúgását
Kun sorsod becsület, a bátrak világa
Dolgoddal életet lehelsz a pusztákba.

Refr.:
Apánk keze, anyánk szíve
Nagyszüleink tekintete
Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa
Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-
Úgy legyen…

Tengersík vidéken tengernyi fájdalom
Ne tűrd, hogy idegen győzzön a hazádon
Gyerekünk sasszeme az eget kémleli
S tudja, hogy nem hal meg sohase Petőfi

Refr.
Apánk keze, anyánk szíve

Nagyszüleink tekintete

Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa

Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-

Úgy legyen

Nem hal meg Móra se, marad egy-két krajcár
Szegények nem leszünk, reánk szép jövő vár
Szabad szó, nagy tettek, az utunk égig ér
Szívünkben szerelem, házunkban lágy kenyér.

Refr.
Apánk keze, anyánk szíve

Nagyszüleink tekintete

Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa

Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-

Úgy legyen

Szélben száguld lelkünk, ősi kincs a hitünk
E széles kun földön nyolcszáz éve élünk
Tejút és csillagok, életünk végtelen
Arcunkon tisztesség, ha ráhull a lepel.

Refr.
Apánk keze, anyánk szíve

Nagyszüleink tekintete

Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa

Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-

Úgy legyen

Adj erőt a kunnak, kis népednek, Uram
Keletről jött sorsát megélni boldogan
Magyarok és kunok, ugyanaz a fajta
Kísérje utunkon Istenünk áldása.

Refr.
Apánk keze, anyánk szíve
Nagyszüleink tekintete
Szabad nép lehettünk, nádasok farkasa
Végtelen kék egünk, fel fényre, fel Napra!-
Úgy legyen