2011. április 30., szombat

T. Kun László Géza: Suttogás az Ungra

Te folyvást változó,
Ám mederbe szorított,
Már egy évszázada
mocskot sodorsz felém.

Tízezer éve ismerlek,
jól tudom,
oka nem te vagy
és van remény.

Soha nem lestem,
miért, honnan eredsz.
Nem irigyeltem
nászod Latorcával.

Bodrogba ömlésért
nem is perellek,
Tiszámba hagylak
Ondavával.

Váradnál letarolt
sziget nyalogat,
hát locsogd csak álomba
minden Rondítód.

Ám soha ne feledd,
Partjaink lakói,
Rád is lökhetnek
Minden undorítót.

Suttogás a vízen
Messzire hallik.
Uszadékkal szemben
Ősi Ige sziszeg.

Általad üzenem partjaidon
sínylő Testvéremnek:
A megtisztulás
Napja jön. Hiszed?

Sámándob ritmusa
dübörög véremben.
Százezer Kardot
Kovácsolt az Éj.

Kerecsen sólymom
fenn szárnyal
az égen. Közeleg már
a nap. Ne félj!

Csillagok hullnak,
A Tejút is dübörög.
Csillagösvényen erre
tart a Sereg.

Mammont lóvá téve
a magyarok Istene,
Itil Győztes
Népével közeleg.

Ahol az Ég a Rónával
Összeér, ott egyesülnek
Égi, Földi Hadak.
Győztesek és vesztesek

Egyaránt békével
Irányra tartanak.
Villan a Kard és
Újabb Ezer évre,

Helyet szab és irányt mutat.
A Kard Négyszer suhint:
Észak és Dél, majd Napkelet
És Napnyugat.

Zavaros Ungom,
A te irányod medred,
Ím hát hűségedért
Neked is jár vigasz.

Vedd bátorságunk
Okádd ki szennyed!
Hátadra te se végy
Uszadékokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése