Mint dalnok lélek ott meneteltem ( mai "antifasiszta" szóhaszálattal masíroztam) a Dobó laktanya útjain Újpesten, és akár a juhász legény a dudába, belefújtam búmat a menetdalba.
Az akkori menetdaloknak az volt a baja, hogy az úgynevezett „irredenta” nótákat nem lehetett fújni, tilos volt, ezzel a katonadalok kontinuitása is megtört, ami pedig már Balassitól is ismert, például az Egy katonaének … dallamára. Tehát szokásban volt már régen is egy –egy ismert dallamra rátenni a lelkesítő üzenetet.
Munkált is bennem a gondolat, hogy kéne egy ilyen összeállítás a kiképzőknek, azaz ilyen irányú tanítás is kéne, már csak azért is mert igen tökösnek láttam az amerikai filmekben amikor a szószóló skandált és a csapat válaszolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése