Népmese az antifasisztákról és az egyenruhás bűnözésről

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl,   Abszurdisztánban az antifasiszták. Mióta eszüket tudták, úgy érezték, hogy pozícióik rendíthetetlenek, hiszen az ötvenes években nagy vezérük, Veres Manó biztosította őket, hogy Abszurdisztán tíz millió fasiszta országa, így mindig is lesz tennivalója a harcos antifasisztáknak.

Ezek az antifasiszták egyszer csak nagyon bánatosak lettek, mert összeomlott a Szovjetúnió, a Nagy Testvér az antifasizmus bástyája, és míg a szovjet fegyverek árnyékában mindenki félte, ekkorra már senki nem dicsérte, tisztelte őket harcos békepártiságuk miatt. 

Gyorsan új gazdát kellett keressenek maguknak, és miután a moszkvai nagynéni levette róluk a kezét, hamar megtalálták az amerikai nagybácsi, Róbert bácsi feléjük nyújtotta fedezetlen a FED által kibocsájtott dolláros kezét.  Húsz évig jól el is voltak az antifasiszták, mert volt igény az abszurdisztáni újratermelhető nemzeti vagyonra, mit ők – a világ minden nyelvén beszélők – igen kedvező és kedvezményes áron el is adtak a külföldi befektetőknek, a piacokkal egyetemben, némi jutalék és pártpénzek fejében. A baj viszont nem jár magában. Egyre fogytak a fasiszták.  A 2010-es évekre lényegében már mind meghaltak a partizánokkal együtt. Ki kellett találni, fel kellett címkézni az újfasisztákat. Még a kilencvenes évek Abszurdisztánjában istenesek voltak az állapotok, mert Az Abszurd Igazság és Élet valamint Patakvéri Gazda pártvezérek alkalmat adtak a fasiszta veszedelem felszínen tartására. Jól kommunikálható volt fellépésük Róbert bácsiék felé. Róbert bácsiék ugyanis nem szeretik a konkurenciát.

Igen ám, egyszer csak eljöttek olyan választások, ahol ezek a pártok már a parlamenti küszöböt sem érték el, azaz kikerültek az abszurd parlamentből. Ez hatalmas baj volt az antifasisztáknak. Hát akkor hol vannak most a fasiszták? Hiszen fasiszták nélkül antifasisztának lenni, olyan mint diktúra nélkül demokratának. Okafogyottá válik az egész mindenség. Mit is ér annak az élete, akinek még ellenségképe sincs?

Ám a történelem kezükre játszott, mert megalakult az Abszurdisztáni Három Testőr és a Csinosabb párt. Ugyanis az újratermelhető nemzeti vagyon eladásával sem a piacok sem a termelő eszközök nem maradtak az abszurdok kezén, így hatalmas méretekben terjedt a munkanélküliség, ezáltal a megélhetési nehézségek. Oly annyira, hogy Abszurdisztánban is megjelent az Észak-Dél probléma. Egyre kevesebbeknek egyre többeket kellett eltartania munkából és szolgáltatásból. Az Északiak lélekszáma egyre csökkent, tíz millióról kilenc millióra, míg a Déliek lélekszáma az úgynevezett családtámogatási rendszernek köszönhetően pár százezerről megközelítette az egy milliót. A létszám ugyan megvolt, ez a változás már azért is kínos volt, mert a Déliek közül fasisztát felmutatni szinte lehetetlen.

Róbert bácsiék és a rokonság, a külföldi befektetők egy ideig még hitelekkel támogatták az antifasisztákat, ám amikor az államadósság elérte a minden abszurd állampolgárra eső kettő millió forint értéket, már fenntarthatatlannak tartották ezt a  projektet. Róbert bácsiék  egyszer csak bemondták a betlit. Válság. A tömegek Abszurdisztánban, mind az Északiak, mind pedig a Déliek egyre nehezebb lakhatási és megélhetési körülmények közé kerültek, ugyanis sokan beszopták az antifasiszták szerencsejátékát a devizahitelt, aminek – na meg a közműtartozásoknak a hatására -  szépen megindultak a kilakoltatások. No a kilakoltatásra az Északiak – akik házasodni és házat építeni szoktak - egyre idegesebbek lettek, oly annyira hogy az antifasiszták által működtetett kicsi de erős fővárosi párt az új választásoknál egyszerűen eltűnt. Eltűnt a támogatottsága. Még a Déliek sem szavaztak rájuk. Romokban hevert a másik antifasiszta befolyás alatt álló nagy párt is és ha nem sikerül a Három Testőrt fasisztának beállítani ország világ előtt, Róbert bácsiék és az EU Mainstream média segítségével úgy nem is lehet tudni, mi történt volna, mert ugye az EU-n belül is ott vannak az antifasiszták és igény van legalább is a tömegkommunikációban a fasisztákra. Mint életveszélyre. 

Tudott dolog, hogy a demokrácia igazi elkötelezettjei az antifasiszták, így az ezen a választáson - a fülkeforradalomban - kétharmados többséggel nyerő Kétharmados Nemzeti Pártok vezérében Viktátorban felfedezték a diktátort. Viktátorra ezzel együtt nem sikerült ráhúzni a fasiszta leplet, így csak az abszurd demokrácia sírásójának sikerült beállítaniuk főleg a világ előtt. Sürgőssé vált hát a fasiszta veszély felmutatása, ugyanis a száz kilós Déli Józsikát a buszon szamurájkarddal megszúró Mortimerről a fasiszta veszély kikiáltása után kiderült, hogy szintén Déli.  Mi több az elsőként evakuált, kimenekített Zsámolyi Délieket meg hazaküldték Kanadából, mert ott meg kiderült, hogy köztük voltak a gyilkosok.

Miután a Déliek fasisztának felcímkézett Három Testőrt élőben nem igen láttak - és ha láttak is tévéből - a fasiszta veszélyt a tömegkommunikációban kellett tovább gerjeszteni. Mert mit ér az antifasizmus, ha sehol a láthatáron a fasiszták és a velük együtt masírozó veszély.
És ekkor jött egy újabb ötlet. Az antifasiszták megtudták, hogy Kaláriscsülkön egy katonás tornaegylet gyakorló telket vett és oda mennek gyakorlatozni. Földi antifasiszta aktivista-szponzor kitalálta, mi lenne, ha ország világ előtt evakuálnák Dél Kaláriscsülök nőit és gyermekeit, ezzel bemutatva a fasiszta veszélyt. Miután a terep-tornaegylet érkezésének időpontját is tudták, így a Délieknek – akik közül egy anya húsvéti kirándulást kért a nyuszitól – megszervezték a buszos úttörő táborozást, addig is a pártaktivisták ott sátraztak és takarítottak a Déli férfilakossággal. Majd a táborozást úgy adták elő, hogy menekülnek a Déliek, azaz evakuálják őket. Az úttörő táborozás szépen le is zajlott, a lányok asszonyok meg hazabuszoztak. Ezzel az evakuáció ötlete majd hogy nem asztal alá esett. Ám ekkor Abszurdisztán bukott ex antifasiszta miniszterelnöke egy millió forintot ajánlott fel a tömegkommunikációban a Déliek kimentésére, újabb evakuálására, hiszen 400 rendőr állt már ott hősiesen szemben a közel 20 fős terepegyenruhással. Kellett valami még az evakuációhoz. Valami hatalmas veszély. 

Nyolcvan Déli hát lesben állt - leste a veszélyt - az éjszakai órákban a Délisor útkereszteződésben és nem hiába. A terep-tornaegylet négy fős  szimpatizánsa és aktivistája  – gyakorlatozás helyett, mert azt nem engedték a rendőrök - leittasodott és közülük egyre éppen az útkereszteződésben jött rá a vizelési inger. A nyilvános – ország világot elképesztő - vizelés a térkamerák előtt zajlott. Hatalmas veszélyforrás.  Ezt látván a lesben álló Nyolcvan Déli és erősen nehezményezte. Így az evakuálást előkészítendő maguk leckéztették meg a vizelőt, akinek a védelmére siető másik három társa nem mérte fel a túlerőt. Bebizonyosodott újra Abszurdisztánban, hogy a nyilvános vizelés akár kórházba is vezethet.
Abszurdisztánban a média mással sem foglalkozott, mint az esettel. A Kétharmados párt fülkeforradalmár szóvivője ország világ előtt bejelentette az új abszurdisztumot, az egyenruhás bűnözést, aminek a lényege: Tilos egyenruhában és útkereszteződésben éjjel hugyozni és közben összeszólalkozni, ezzel pedig a rendfenntartás látszatát kelteni. 

Kedves Gyerekek és Olvasók. A fenti mese a képzelet szüleménye, így aki bármiféle egyezést vélne felfedezni bármiféle valós eseményel, az csak a véletlen műve lehet.