Árpádnak, a honfoglaló magyarság vezérlő fejedelmének a népe mintegy ötszázezer főt számlálhatott. Ez az ötszázezres népesség négy tyument, azaz azaz negyvenezer lovasíjászt tudott kiállítani, amikor kellett 907. július 4 és 7 közötti időszakban. A németség ugyanis ekkor mintegy százezer zsoldosával meg kívánta oldani a "magyar kérdést". Ez volt a magyarság első élet-halál harca Európában. Két és félszeres túlerő ellenére a magyar vezérek saját életük feláldozásával is megvívták a pozsonyi csatát és győzelemre vezették népüket. Az ötnapos csatában Árpád olyan súlyos sebet kapott, hogy nem sok idő múlva bele is halt. Mindhárom felnőtt fia is holtan maradt a csatamezőkön. Az öt fiúból már csak a tizenéves Zolta/Zsolt maradt az élők sorában, mert a legidősebb testvér Levente még a honfoglalás során esett el, mikor Bizánc és Bolgárország irányából fedezte az Al-Duna vonalában a honfoglalókat. A pozsonyi győzelmet követően egészen 950-ig nem lépett idegen támadó hadsereg magyar területre.
A ma tízmilliós népességet számláló Magyarországnak mintegy két tyumennyi ( 20 ezer fő) katonai ereje van. Az árpád korra visszatekintve és a mai népességre nézve Árpád-ereje ma 1 millió képzett harcosban testesülne meg. Ezzel szemben közel hat tyumennyi zsoldon tartott szuttyogatja - szolgasorban - a nemzetet, az erőszak állami monopóliumára hivatkozva. A magyarság valódi hősei Levente, Üllő, Tarhos, Jutas és maga a fővezér Árpád. Ők külön-külön tíz-tízezer harcos egyidejű irányítására voltak képesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése