Gondolataimat az új Magyar Alkotmányt idézve kezdem:
Magyar Alkotmány / Alaptörvény 2011
„...Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között...”
A MÚLT – JELEN – JÖVŐ idősáv egy olyan fontos része az életünknek, melyre fokozottan kell odafigyelnünk. A múlt ismerete, a jelen aktív megélése (DÖNTÉSEK megtétele) valamint a jövő megálmodása és tervezése adja meg keresztény életünk pozitív tartalmát.
Erős ideológiák harca határozta meg az elmúlt évtizedeket.
A kommunizmus
• kitartó munkával próbálták megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet (1984-ben a román titkosszolgálatnak nem tetszett az, hogy Pálfi Géza ellenkezett a kommunista világnézettel: „Eljön-e egyszer az az idő, amikor nem munkával kell ünnepelnünk Krisztus születésnapját?” – kérdezte 1983 Karácsonyán. A kommunista hatalom többször beidézte és halálra verte.)
• cél a társadalom immunrendszerének, ellenállóképességének meggyengítése volt minden szinten
• félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett mindentől, bizalmatlannak kellett lenni mindenkivel.
• bizalmatlanság a bizalom helyett
A kapitalizmus
– erős ideológiaváltás
– új ideológia rárakódott a régire: mint az már számtalanszor bebizonyosodott: mindez egy nemzetközi politikai paktum hatására történt
– „forradalomnak” nevezett váltás legfontosabb célja volt, hogy a régi hatalom kontrollja alól kerüljenek Kelet-Európa társadalmai az új hatalom kontrollja alá
– „Társadalmi megváltás” nem következett be
– beindult egy újabb létroncsoló folyamat, amely célkitűzéseiben hasonlít az előző hatalomhoz: mindenféle istenkép megsemmisítése, a család gyengítése, a társadalom belső ellenállásának a felszámolása, a hazugság politikai programra való emelése (ember, mint „fogyasztó”, „minimál én”).
– bizalmatlanság fokozása
“Az Evangélium a legmodernebb társadalmi koncepció. A jövő vagy keresztény lesz vagy nem lesz semmilyen” -/Johann Millendorfer/
„Nem szabad megengednünk, hogy ami felett ítéletet mondott az idő, halottan is életet szimuláljon, és tovább kísértsen közöttük” /Makkai Sándor/
Hogy mélyebbre ássuk magunkat e kérdéskörben, mindenképpen szükségünk van két ellentétpár bevezetésére és elemzésére:
- Kiavatás vs. Beavatás
és
- Deszakralizáció vs. reszakralizáció
A beavatás ugyanis, amely számos nagy kultúrának szocializációs eszköze, pozitív folyamat, mely értékekkel vértezi fel a társadalom tagjait.
A kiavatás ennek ellentéte: egy önző, értéktelen, hazug, megbízhatatlan minimál-énnek a létrehozásában segédkezik. Olyan ember megalkotásában játszik főszerepet, amely jól tud fogyasztani, megfelelő ütemben el tud adósodni, gyorsan átveszi a mainstream ideológiát, és jól beleolvad az elbutított tömegekbe. Úgy tűnik, hogy napjainkban minden szocializáló eszköz (család, iskola, egyházak, média, azonos korúak csoportjai) elveszítették erejüket, és megadták magukat a nagy világbutító folyamatoknak.
A „kiavatás” következménye a deszakralizáció. Hogy újra visszatérjünk a „beavatás” társadalomformáló pozitív értékeihez, szükségünk van a reszakralizáló folyamatok beindítására.
A Homo Sapiens, mely Homo Politicus is kellene legyen (vagyis aktív meghatározója jelenének és jövőjének) átalakul Homo Videns-é, egy olyan emberronccsá, amely már nem néz, csak bámul (leggyakrabban a televízió képernyőjét).
Az új ideológiában:
• legszentebb cél: a profit maximalizálása minden áron, a profitszerzés kontrolljának a megszerzése, nemzeti vagyon privatizálása
• a „szabadság” égisze alatt egy modern rabszolga-társadalm jön létre
•a társadalom immunrendszere tovább gyengül: szocializáló erők gyengülése (család, egyházak, média, azonoskorúak társasága, iskola)
• „modern rabszolga”: atomizálódott, eladósodott, mediatizált butítás hatása alatt áll
• Vészreflex alakul ki a társadalom nagy részében: ez rövidtávú gondolkodást, demotivációt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti úgy az érzelmi intelligenciát, mint a szociális érzékenységet
•„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” lassan átalakul: „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra”.
•A kommunizmus létroncsolására épülő, embertelenségében vele megegyező kapitalizmus a „megváltás” helyett mást hozott. Illetve mást hozott létre: a fogyasztó embert, a konzum-gépezetet, akinek elég néhány mediatizált impulzus és bármit megvásárol (egyre gyakrabban hitelből).
•Média: előbb éri el a gyereket a „rontás”, mint a tanítás (reklámdömping) – Panem et circenses jól bevált módszere újraértelmeződik.
Az igazság ismerete szabaddá tesz, hangoztatta az Emberfia. Csak az igazság ismerete tesz szabaddá. Ha pedig mi nem beszélünk, akkor a kövek fognak megszólalni.
Érteni – értelmezni – elemezni a társadalmat: az atomizált, eladósított, elbutított konzum idióta létrehozásának a megakadályozása a legfontosabb feladat. Az embereknek vissza kell adni a hitüket önmagukban, Istenben, az igazságban, mert ezek nélkül nincs jövője az emberiségnek.
Világunkat nem elődeinktől örököltük, hanem gyerekeinktől / unokáinktól kaptuk kölcsön.
Újra az új Magyar Alkotmányt idézném:
Magyar Alkotmány / Alaptörvény 2011
„...Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét... . Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez...”
Állandóan új Pálfi Gézákra és új Antal Zoltánokra, lelkes papokra és lelkes orvosokra van szüksége az erdélyi társadalomnak, hiszen a támadás nemzetünk ellen, a támadás az értelmes emberek ellen nem ért végett.
Záró gondolatként:
A létrontást támogató politikai erők egyik prominens zászlóvivő politikusa azt üzente a Magyar Nemzetnek a Parlamentből: „Merjünk kicsik lenni”. A ma elhangzott gondolatok azt üzenik a társadalomnak: „Merjünk nagyok lenni. Merjünk nagy magyarok lenni”.
A lét szakrális. Ezért az ember, mint Isten teremtménye, az idő, amelyben él, a tér, amelyet használ szintén szakrális. Pálfi Gézának, Dr. Antal Zoltánnak és a hozzájuk hasonló embereknek köszönhetően a lét szakralitását ápolhatjuk és fenntarthatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése