Levente és a martalék hajnali éneke

A tábortűz mellett

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,

A patkó miatt, a ló elveszett,

A ló miatt, a lovas elveszett,

A lovas miatt, a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett,

Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:

Nem egy könnyű győztes csatára,

Az végső küzdelemre, állunk immár készen,

Harcunk olyan lész, miként Csillag mén az égen.

Csak az jött, ki bátor, ki Csillagokba néz,

Az ki  velünk tart ama ösvényre lép,

Mely felvezet igenest az Égbe,

Hol Csaba királyfi lészen fővezére.

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,

A patkó miatt, a ló elveszett,

A ló miatt, a lovas elveszett,

A lovas miatt, a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett,

Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:

Előttünk a bolgár, a Dunán jön hajókkal,

Három tyumen gyilkos, kiéhezett csikasz.

Jön, hogy elvegye javaink, életünk

Jön, hogy magáénak tudhassa azt.

Árpád Hadúr vezette Kígyózó Menetünk

Vereckénél átlépte a Hetedik Határt,

Ám jó, ha aznak  vége, az Szereten,
épp hogy átkelésért jár.

Menetünk végét az besenyő hajtja,

Bele-bele mar és egyre szorongatja.

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,

A patkó miatt, a ló elveszett,

A ló miatt, a lovas elveszett,

A lovas miatt, a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett,

Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:

Gyermekeink, szüleink, nőink és javaink,

esténként, amikor csak lehet

A tábortüzek mellett könnyes szemmel

nézik a csillagos eget.

Nem esik jól a falat az üstből,

Bárhogy benne minden jóság rotyog,

Szívük mélyén a szorítás, a halálos félsz,

Hol vagytok fiaink, hol vagytok magyarok?

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,

A patkó miatt, a ló elveszett,

A ló miatt, a lovas elveszett,

A lovas miatt, a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett,

Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:

Fürkésző szemek könnyes ködében

Remegnek a csillagok,

A halálos veszélyt érizve,

Pislognak, bizonytalanok.

Az csillag sem tudja, lehull-e még ma,

Miután felragyog, vagy ott székel az égen

Sarkcsillag képében

Majd Tízezer Évig ragyog.

Gyermekeink, szüleink, nőink,

Szívszorongva nézik

mit  izennek nékik a csillagok,

Csak barmok, kik jámboran pislognak

Akár az égi csillagok.

Mi tudjuk a Nap az égen, nem hiába jár

Reájuk bizonyosan, ott a hegyek karéjozta,

folyók ölelte rónán

Árpád új úrsága a régi haza vár.

Kórus:

Egy szög miatt, a patkó elveszett,

A patkó miatt, a ló elveszett,

A ló miatt, a lovas elveszett,

A lovas miatt, a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett,

Hát jól verd be, azt a patkószöget.

Levente:

Nincs már idő! Fel! Indulunk!

Ma van az csatanap,

mi felkél még felettünk

Mireánk utoljára ragyog,

Fel küzdelemre,

Előre katonák,

Előre magyarok!

Kórus:

Mi tudjuk, a Nap az égen, nem hiába jár

Népünkre ott a hegyek karéjozta, 

folyók ölelte Rónán

Árpád új úrsága, az régi haza vár.

Levente:

Ma van az csatanap,

mi felkél még felettünk

Mireánk utoljára ragyog,

Fel küzdelemre,

Előre katonák,

Előre magyarok!

Kórus:

Mi tudjuk Napunk az égen, nem hiába jár

Népünkre ott, hun hegyek karéjozta, 

folyók ölelte róna terül

Árpád új úrsága a régi haza vár.

Levente:

Ma van az csatanap,

mi felkél még felettünk

Mireánk utoljára ragyog,

Fel küzdelemre,

Előre katonák,

Előre magyarok!