Munkács elestének 300. évfordulóján

Narráció: Ismét Vereckénél. Árpád törzsei 896-ban győzelmük biztos reményében tekinthettek Nyugat felé, le a völgyekbe. 1703 júniusában II. Rákóczi Ferenc nem tudhatta, hogy halál vár rá vagy népe, amikor a kivégzés elől menekülve eljutott hazája keleti csillagkapujába, a Vereckei-hágóra. A Habsburg-császárságtól rettegő, kifosztott nép azt várta, hogy hadsereggel, lengyel lovas ezredekkel jön majd a „kis Ferkó” igazságot tenni, szabad hazát teremteni, Erdélyt visszavenni. Ezért jöttek Rákóczi elé a Vereckei-hágóra jobbágyok, a tarpai Esze Tamás vezetésével, hajdúk és a Thököly-féle kuruc hadsereg kivert katonái, az ungvári grófot, Bercsényi Miklóst követő magyar nemesek. Egy rongyos hadsereg várta a felmentő magyar herceget. És ekkor védtelenül, szinte támogatás nélkül érkezve, életét mentve és életéért futva az erdőkből kibújik a várva várt nagyúr. Kezükben mindkét oldalon a végtelen semmi. Szívükben a védtelen hazájuk. S lelkükben Verecke ereje: övék itt ez a gyönyörű, kitárulkozó ország, amely mint anyjuk öle várja őket. El szabad-e indulni a halál és az élet közötti ismeretlen úton?

Gubcsi Lajos – Benkő László: Ismét Vereckénél 

Rákóczi-ballada Munkács elestének 300. évfordulóján
2011. június 23-26
Munkács,
Ungvár,
Beregszász,
Sárospatak

Kattanj rá!